Egotrip

László Géza: Visszajátszás

Lekászálódni a trambulinról

Egotrip

Javában zajlanak az uniós tárgyalások. Legalábbis ezt halljuk. Elsősorban Navracsics Tibor optimista interjúiból, de korábban egy dodonai közleményben az Európai Bizottság is hírt adott az eseményekről.

Arra, hogy a kormány tárgyalási pozíciója mennyit romlott az elmúlt egy évben, az uniós helyreállítási alap hitele a legjobb példa: egy éve még elutálta a kormány ezt az olcsó forrást, most viszont hirtelen nagyon együtt működőek lettek a lehívás érdekében. Utoljára ilyen fordulatot akkor éltünk át, amikor a miniszterelnök 2011 szeptemberében büszkén bejelentette az IMF és az EU hiteleinek a visszafizetését, aztán alig fél évre rá IMF-tárgyalót jelölt ki, mert elakadt az ország finanszírozása. A washingtoni héjákról szóló összeesküvés-elméleteket hirtelen lekeverték a kormánymédia súgógépeiről, és még olyan mondatokat is hallhattunk akkoriban, hogy az IMF a mi bankunk. Uniós tagságunk és európai elkötelezettségünk akkoriban még nem is lehetett kérdés.

2011-ben a globális válság második, európai hulláma kapott el minket, most a háború, az energiaválság, a várható recesszió és a magas infláció fenyeget. Tárgyalási pozíciónk mind az említett hitel, mind a kohéziós alap hosszú távú támogatásai ügyében lényegesen rosszabb, mint korábban. Az ország gazdasági, energiabeszerzési sebezhetősége, a kormány jogállamiságot sértő lépései és politikai elszigetelődése is szerepet játszottak ebben, hogy csak négy okot említsek. Uniós egyezség nélkül valószínűleg súlyos gazdasági és társadalmi válságnak nézünk elébe.

Ennek ellenére az elmúlt hetekben végletesen ellentmondó hírek érkeztek arról, lesz-e egyáltalán megállapodás. Miközben Navracsics Tibor 98,8 százalékra becsülte a megegyezés valószínűségét, a Tusnádfürdőről visszaérkező bennfentesektől, például Lentner Csabától – Matolcsy György bizalmasától – azt hallottuk, nem lesz megegyezés. Sőt, Lentner még azt is felvetette, hogy a rezsim kiválasztottjainak is be kellene szállni az ország finanszírozásába, aminek nyilván kevés a realitása, de megerősíti, hogy Lentner szkeptikus a megállapodással kapcsolatban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.