Egotrip

Szécsi Noémi: Nem és nem

Apáskodás

Egotrip

Elég lenne annyit leírnom, hogy „olyan szerencsésnek mondhatom magam, hogy egész életemben csodálatos férfiak vettek körül”, és máris olyan benyomást keltenék, mint aki most lépett ki a neokon influenszerképző utolsó fejtágítójáról, és friss működési engedéllyel a zsebében máris nekiáll megvédelmezni a válságban vergődő férfinemet.

Elsősorban azokat, akik kieszelték és fenntartják ezt a minket körülvevő erkölcsi-ideológiai Disneyworldöt – ahol nélkülözhetetlennek tűnt törvénybe foglalni, hogy az apa férfi és az anya nő, ahol a nők számára guszta jutalomfalatokat tűznek a csalira, hogy addig szüljenek, amíg tudnak és akkor, amikor haszonnal kecsegtet. És ahol olyan férfiak és nők vetítenek nekünk valamiféle keresztény családi értékekről, akik nem egyszer zolai erkölcstelenségben és szinte mindig a privilégiumok elefántcsonttornyában élik a valósághoz nem sok ponton kapcsolódó mindennapjaikat.

Nem azért nem csapok fel a férfijogok aktivistájának, mert a férfiak egésze vagy egyes férfiak okozta sérelmeket cipelnék. Szerencse kérdése vagy sem: a lelki életem fájdalmas témái közül nem a férfiakkal fenntartott viszonyom a legkínosabb. A „szerencséről”, a „sorsról” vagy a „körülmények sajátos összejátszásairól” most nem értekeznék, de a másik nemmel létrejövő interakcióinkban nem mindig játszik szerepet a szabad akarat. Nem választhatjuk meg például az apánkat (vagy az anyánkat) – pedig onnan aztán nincs megállás. A szülők mást sem tesznek, mint traumatizálják a gyerekeiket, különösen a 20. század eleje óta. Az ártatlan kisgyermekek gondozását elsődlegesen végző személyek a maguk tökéletlenségében élik az életüket. Feltehetőleg első alkalommal élnek és sokszor első alkalommal nevelnek gyereket, ezért néha fogalmuk sincs, hogyan csinálják – és hipp-hopp, a gyereknek már kongattak is: ha lesz rá pénze, mehet terápiára, ha nem, akkor pszichiátriára, börtönbe, kocsmába vagy drogot venni. Vagy csak simán tovább traumatizálhatja a saját ivadékait, évszázadok, évezredek megtörhetetlen családi traumáit tartva fenn – ahogyan azt a mainstream önsegítő pszichológia kurrens mantrái sugallják.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”