Egotrip

Szécsi Noémi: Nem és nem

Apáskodás

Egotrip

Elég lenne annyit leírnom, hogy „olyan szerencsésnek mondhatom magam, hogy egész életemben csodálatos férfiak vettek körül”, és máris olyan benyomást keltenék, mint aki most lépett ki a neokon influenszerképző utolsó fejtágítójáról, és friss működési engedéllyel a zsebében máris nekiáll megvédelmezni a válságban vergődő férfinemet.

Elsősorban azokat, akik kieszelték és fenntartják ezt a minket körülvevő erkölcsi-ideológiai Disneyworldöt – ahol nélkülözhetetlennek tűnt törvénybe foglalni, hogy az apa férfi és az anya nő, ahol a nők számára guszta jutalomfalatokat tűznek a csalira, hogy addig szüljenek, amíg tudnak és akkor, amikor haszonnal kecsegtet. És ahol olyan férfiak és nők vetítenek nekünk valamiféle keresztény családi értékekről, akik nem egyszer zolai erkölcstelenségben és szinte mindig a privilégiumok elefántcsonttornyában élik a valósághoz nem sok ponton kapcsolódó mindennapjaikat.

Nem azért nem csapok fel a férfijogok aktivistájának, mert a férfiak egésze vagy egyes férfiak okozta sérelmeket cipelnék. Szerencse kérdése vagy sem: a lelki életem fájdalmas témái közül nem a férfiakkal fenntartott viszonyom a legkínosabb. A „szerencséről”, a „sorsról” vagy a „körülmények sajátos összejátszásairól” most nem értekeznék, de a másik nemmel létrejövő interakcióinkban nem mindig játszik szerepet a szabad akarat. Nem választhatjuk meg például az apánkat (vagy az anyánkat) – pedig onnan aztán nincs megállás. A szülők mást sem tesznek, mint traumatizálják a gyerekeiket, különösen a 20. század eleje óta. Az ártatlan kisgyermekek gondozását elsődlegesen végző személyek a maguk tökéletlenségében élik az életüket. Feltehetőleg első alkalommal élnek és sokszor első alkalommal nevelnek gyereket, ezért néha fogalmuk sincs, hogyan csinálják – és hipp-hopp, a gyereknek már kongattak is: ha lesz rá pénze, mehet terápiára, ha nem, akkor pszichiátriára, börtönbe, kocsmába vagy drogot venni. Vagy csak simán tovább traumatizálhatja a saját ivadékait, évszázadok, évezredek megtörhetetlen családi traumáit tartva fenn – ahogyan azt a mainstream önsegítő pszichológia kurrens mantrái sugallják.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.