Egotrip

Szécsi Noémi: Nem és nem

Apáskodás

Egotrip

Elég lenne annyit leírnom, hogy „olyan szerencsésnek mondhatom magam, hogy egész életemben csodálatos férfiak vettek körül”, és máris olyan benyomást keltenék, mint aki most lépett ki a neokon influenszerképző utolsó fejtágítójáról, és friss működési engedéllyel a zsebében máris nekiáll megvédelmezni a válságban vergődő férfinemet.

Elsősorban azokat, akik kieszelték és fenntartják ezt a minket körülvevő erkölcsi-ideológiai Disneyworldöt – ahol nélkülözhetetlennek tűnt törvénybe foglalni, hogy az apa férfi és az anya nő, ahol a nők számára guszta jutalomfalatokat tűznek a csalira, hogy addig szüljenek, amíg tudnak és akkor, amikor haszonnal kecsegtet. És ahol olyan férfiak és nők vetítenek nekünk valamiféle keresztény családi értékekről, akik nem egyszer zolai erkölcstelenségben és szinte mindig a privilégiumok elefántcsonttornyában élik a valósághoz nem sok ponton kapcsolódó mindennapjaikat.

Nem azért nem csapok fel a férfijogok aktivistájának, mert a férfiak egésze vagy egyes férfiak okozta sérelmeket cipelnék. Szerencse kérdése vagy sem: a lelki életem fájdalmas témái közül nem a férfiakkal fenntartott viszonyom a legkínosabb. A „szerencséről”, a „sorsról” vagy a „körülmények sajátos összejátszásairól” most nem értekeznék, de a másik nemmel létrejövő interakcióinkban nem mindig játszik szerepet a szabad akarat. Nem választhatjuk meg például az apánkat (vagy az anyánkat) – pedig onnan aztán nincs megállás. A szülők mást sem tesznek, mint traumatizálják a gyerekeiket, különösen a 20. század eleje óta. Az ártatlan kisgyermekek gondozását elsődlegesen végző személyek a maguk tökéletlenségében élik az életüket. Feltehetőleg első alkalommal élnek és sokszor első alkalommal nevelnek gyereket, ezért néha fogalmuk sincs, hogyan csinálják – és hipp-hopp, a gyereknek már kongattak is: ha lesz rá pénze, mehet terápiára, ha nem, akkor pszichiátriára, börtönbe, kocsmába vagy drogot venni. Vagy csak simán tovább traumatizálhatja a saját ivadékait, évszázadok, évezredek megtörhetetlen családi traumáit tartva fenn – ahogyan azt a mainstream önsegítő pszichológia kurrens mantrái sugallják.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.