Egotrip

Farsang utóján, ahogy az antialkoholista Kálnoky László írta, meglehetősen vonszolt léptekkel közeledem törzsasztalom felé a „Kicsit szomorkás a hangulatom máma” című slágert maga elé dúdoló romkocsma-övezetben, ám elhatározásom az elmúlt évben magamba döntött hordók ellenére továbbra is sziklaszilárd: ma végre belekezdek sorsdöntő előadás-sorozatomban a Magyar Mámor történetéről.

Ha a KSH „első becslése” megerősítést nyer, akkor a GDP 3,5 százalékos tavalyi bővülésével Magyarország az uniós élmezőnybe kerülhet.

A rendszerváltás idején sokszor sokan példálóztak azzal, hogy Mózes népe az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulás után negyven évig bolyongott a sivatagban. Már akkor is látszott, hogy nem lesz olyan egyszerű, egyenes az út a diktatúrából a nyugati demokráciába. Érdemes talán a kis napi szenzációnkat, az Orbán–Simicska-konfliktus kiteljesedését ebből a szempontból is megvizsgálni.

Résen kell lenni, mégpedig nagyon-nagyon résen kell lenni manapság, ha regénykritikát ír az ember.

Jegybank + pénzügyi felügyelet + üzleti bank: ma már ezt a hármat egy csomagban tartalmazza a Magyar Nemzeti Bank nevű mega­szervezet.

Férfi fáj benne s zokog a gyerek. (…) S eszedbe jut tíz év. Húsz. Negyven év. A föltétlen szeretet! S a tiéd: az nem az volt! (Szabó Lőrinc: A miskolci „deszkatemplom”-ban)

Vajon miért jön Magyarországra Angela Merkel?

Magyarországon alapvető dolgokban kellene zöld ágra vergődnünk ahhoz, hogy érdemben hozzá tudjunk szólni a párizsi tüntetésekhez. Például abban, hogy tüntethetünk-e a saját, adott esetben rasszista bunkóink mellett, ha aljas módon legyilkolják őket. Mérő László különvéleménye a terrortámadásról.