Egotrip

László Géza: Visszajátszás

Az autokrata bukása

Egotrip

Kevin H. White Boston ír politikai elitjébe született bele.

Rokonai segítségével már 31 éves korában vezető állást kapott Massachusetts államban, 37 évesen pedig, 1967 végén a demokrata párt színeiben Boston polgármesterévé választották. Ezt követően 1984-ig négy cikluson át irányította a várost. White sikereiről, autokratikus módszereiről sok szó esik Tilo Schabert német politikatudós Boston Politics című könyvében, amely nemrég magyarul is megjelent a Mathias Corvinus Collegium (MCC) kiadásában.

Boston a múlt század 50-es, 60-as éveiben súlyos társadalmi és gazdasági gondokkal küzdött, nem kis részt a korábbi évtizedek városfejlesztési politikája miatt. Az első években White több radikális változtatást végrehajtott, s ezekkel komoly népszerűségre tett szert. Annak érdekében, hogy Boston minden negyedével közvetlen kapcsolatot építsen ki, „kis városházákat” nyitott a kerületekben. A szakmai tudás becsatornázására is odafigyelt, jó együttműködést alakított ki az ország első számú közpolitikai képzési intézményével, a Harvard keretei között működő Kennedy Schoollal. A központosítással jelentősen javította az apparátusi munka hatékonyságát, pedig az éles etnikai konfliktusok, az erőszak terjedése, a közszolgáltatások állapota és a szövetségi oktatási reformok következményei miatt nem volt könnyű dolga. Kormányzásának második felében az adóbevételek csökkenésével és a pénzügyi bizonytalansággal is meg kellett birkóznia. A gazdaság leépülését, a feldolgozóipari munkahelyek számának csökkenését és a fehér lakosság elvándorlását a sikeres fejlesztések ellenére neki is csak lassítania sikerült, megállítania nem.

Kezdetben jelentős politikai ambíciói is voltak, de az országos politikában nem járt sikerrel, így maradt számára Boston, ahol elsőre könnyebben, a második alkalommal már nehezebben sikerült újraválasztatnia magát. White, aki ekkor már autokratikus módszerekkel, az intézményrendszert rendre megkerülve irányította a várost, ezt nagyon a szívére vette. 1977-ben komoly kísérletet tett a város működési chartájának, „alkotmányának” a meghekkelésére, hogy később ne legyenek gondjai a választásokon. Javaslatát a városi tanács jóvá is hagyta, de az végül Massachusetts állam törvényhozásában elbukott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.