Beáll a busz a Göncz Árpád városközpont (fiúnevén Árpád híd) megállóba, a leendő utasok meglepődve látják a szélvédőn a feliratot: DÉLUTÁN FÉL NÉGYTŐL NYUGDÍJAS! Még csak (vasárnap) délután egy óra, lehet a nem nyugdíjasoknak is utazni? Aztán újabb meglepetés: első ajtós felszállás, ez új, jegyeket, bérleteket előkészítik, a kocsi belsejében megint ok a csodálkozásra: zene szól (Hot Jazz Band: A bankban nincsen betétem), az első ülésen cukorkák, a sofőr leopárdmintás kalapban, szemüvegben mosolyogva kínálja az új felszállókat – nem a busz, a buszvezető lesz nyugdíjas délután fél négytől, a feliraton ott a dátum: 1990–2022 és BKV Zrt. Harminckét évem elszelelt, a 32-esen letelt, mormolja K. Dezső, felszállva a buszra, örök bliccelő, se bérlete, se jegye, immár ingyen utazik; utolsó utadra kísérlek, mondja a rá oly jellemző szellemességgel Robinak és átad egy üveg pezsgőt; még nem az utolsó, lesz még egy kanyar, indulunk, és a mindjárt nyugdíjas bemondja a zenét (NahTe: Édes kedves vezető), Forgách utca, ezt K. Dezső olvassa a kijelzőn; itt vették fel, a metrónál anno, boldogult ifista korában és mentek a Budapesti Iszkra Olajbányász (hazai) meccsére Újpestre, a Pamut-pályára. Frangepán utca, K. Dezső előveszi a laposüveget, egészségedre!, Robi látja a visszapillantóból, egészségedre!, majd a garázsmenet után kibontja ő is a pezsgőt, Pap Károly utca, sárga mellényesek a buszon!
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
