Ilyen az igényes fideszes média: íme a helyreigazítás helyreigazítása

  • narancs.hu
  • 2019. október 23.

Fekete Lyuk

A Szegedma.hu önkorrekciója több mint szürreális.

"Az igényesség és az intellektuális fölény már akkor is az Önöké volt, amikor létszámukban messze elmaradtak a posztkommunista és liberális kollégáiktól" - mint emlékezetes, ezekkel a szavakkal méltatta a közvetlenül vagy közvetve fideszes szolgálatban álló, újságot író dolgozókat a kormánypárt frakcióvezetője.

Kocsis Máté akkor ragadott tollat, amikor a hazai média nagy többségét magába olvasztó kormánypárti alapítvány, a KESMA - azóta lemondott - elnöke, Varga István bevallotta, még mindig szívesebben olvas nem kormánypárti lapokat, mert azokban minőséget talál.

Nos, úgy fest, a KESMA alá tartozó Szegedma.hu-nál még mindig hiányzik az "igényesség és az intellektuális fölény". Ugyanis október 23-án reggel a portál lehozott egy nagyon furcsa helyreigazítást, ami igencsak beszédes.

Nehéz a kusza szövegből kihámozni a lényeget, de valami olyasmit közölnek, hogy egy korábbi cikkük - ami arról számolt be, hogy a szintén KESMA-s Délmagyarnak adott igazságot a bíróság, és nem kényszerült helyreigazításra a megyei napilap -, valótlan állításokat tartalmazott. Magyarán azt állították, hogy nem kényszerültek helyreigazításra, holott de. Azaz vagy nem értette az újságíró a bírósági verdiktet, vagy igen, és akkor hazudott.

De idézzük magát a Szegedma.hu-t: "A 2019. augusztus 3. napján megjelent Jogerős: nem híresztelt valótlanságot a Délmagyar Ujhelyiről című cikkünkben a Délmagyar alapján valótlanul híreszteltük, hogy a Szegedi Ítélőtábla jogerős ítélete szerint a Délmagyarország nem híresztelt valótlanságot Ujhelyi István szocialista politikusról. (...) Ezzel szemben a valóság az, hogy mind a delmagyar.hu szerkesztősége, mind pedig szerkesztőségünk jogerősen elvesztette az Ujhelyi István által (...) kezdeményezett sajtópereket."

false

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.