Tanúságtétel az európai gondolat mellett

Felcsuti Péter

Mikor nálunk és másutt is a politikai ideológia rangjára emelkednek a fejtegetések a Nyugat hanyatlásáról, a nemzetállamok, a nemzeti érdek mindenekfelettiségéről, hasznos olvasmány a Warburg-életrajz.

Olvasom a huszadik század egyik meghatározó bankárának, Siegmund Warburgnak az életrajzát (Niall Ferguson: High Financier, the lives and time of Siegmund Warburg – Az exkluzív bankár, Siegmund Warburg több élete és kora). Arra gondolok, hogy mikor nálunk és másutt is a politikai ideológia rangjára emelkednek a fejtegetések a Nyugat hanyatlásáról, a nemzetállamok, a nemzeti érdek mindenekfelettiségéről, hasznos olvasmány a Warburg-életrajz.

Ahogy a könyv címe sugallja, Warburg összetett egyéniség volt.  Német volt, zsidó és bankár – ebben a sorrendben. Sok más németországi zsidóhoz hasonlóan olyannyira német hazafi volt, hogy – és ezt megdöbbentő csaknem háromnegyed évszázaddal később olvasni – egy darabig Hitler hatalomra jutását lehetőségnek tekintette, amely segítheti szeretett Németországát kikeveredni a kaotikus weimari évekből. A nácik antiszemitizmusáról – naivan – azt gondolta, hogy a civilizált Németország és Európa ezt soha nem fogja eltűrni.

 


Hamarosan mind a kettőben keservesen csalódnia kellett, és kénytelen volt vagyonát hátrahagyva elmenekülni Németországból. Második hazájának Angliát választotta, amelyet szeretett, de szeretete nem gátolta meg abban, hogy esetenként élesen ne bírálja. Zsidóként örült Izrael létrejöttének, de bírálta a zsidó államot a palesztinokkal szemben folytatott politikájáért.

A második világháborút követően az egyik szószólója volt Németország politikai és gazdasági rehabilitációjának. Gyűlölte a nácizmust, de elutasította a német nép kollektív bűnössé nyilvánítását.

Bankárként a semmiből építette újjá magát és cégét, az S.G. Warburg befektetési bankot. Üzletpolitikája antitézise volt mindannak, ami a mostani válsághoz vezetett; ellenezte az eladósodást, a túlzott kockázatvállalást, híve volt a szigorú etikai normáknak bankon belül és a bank-ügyfél kapcsolatokban.

Szinte egy személyben találta ki azt, amit manapság és immáron évtizedek óta európiacnak (pénz, kötvény, hitel) nevezünk.

Ám a legfigyelemreméltóbb vonása makacs és feltétlen elkötelezettsége volt az atlanti gondolat és az európai integráció ügye iránt. Aktív támogatója volt a húszas években kibontakozó páneurópai mozgalomnak, amely az első világháború borzalmaira emlékezve európai együttműködést és általános leszerelést hirdetett. A mozgalom a versailles-i békeszerződés kudarca és az újjáéledő német revansizmus hatására jelentőségét vesztette. Warburg azonban nem adta fel. Már a második világháború idején közös európai intézmények létrehozását javasolta, amelyek átvennék a nemzetállamok jogkörének egy részét.

A második világháborút követően arra a következtetésre jutott, hogy a gazdasági-pénzügyi integrációval érdemes kezdeni, amely elvezethet a federális Európához. 1972-ben így írt: „a gazdasági és pénzügyi unió [ami gazdaságilag elengedhetetlen] elképzelhetetlen politikai unió nélkül.”

Warburg két világháborút élt át, amelyet a nemzetállami rivalizálás robbantott ki. Ezért okkal volt meggyőződve arról, hogy az európai politikai integráció az egyetlen út a tartós béke megteremtéséhez. Ám bankár létére Európa ügyében bevallottan idealista is volt; új európai renenszánszról beszélt, amelynek egyedülálló értéke a szabadság, „a tudatos és makacs nonkonformisták szabadsága, akik… nem csupán elfogadják és tolerálják, de örülnek a sokféle nézetnek és megközelítésnek…”

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.