tévésmaci

A kecske és a körtemuzsika

  • tévésmaci
  • 2022. május 25.

Film

Amikor Sztupa és Troché elkapták Sebián atyát, mindenki csodálkozott.

Nem volt szokásuk az ilyesmi, mindig inkább a nagy dolgok előkészítésén fáradoztak, vagy mindenféle ügyek és ügy­menetek finomhangolását végezték, a piszkos munka rendszerint másra maradt. Ráadásul Sebián atya ügyében nem is volt szó semmilyen megbízóról, megrendelésről, a saját szakállukra dolgoztak, s az sem volt éppen jellemző. Csóválták is a fejüket a népek erősen, elkapni azt a szent életű plébánost, aki mindenét a szegényeknek adta, s jóban is van mindenkivel az utolsó faluvégi vasorrú bábától Kádár Jánosig, országgal-világgal. Egy alanyi békepap, minden önérdek nélkül. Nem értette senki. Nemhogy megrendelés, de személyes ügy sem merült fel, tényleg csak tisztán a művészi értékről, vagy talán a világ jobbíthatóságába vetett hitről volt szó. Ráadásul minden szinte szó szerint úgy történt, ahogy a nagykönyvben írva van. Rohadt nyirkos, piszok hideg hajnal volt, senki nem járt már az utcákon, a legutolsó korhely fráter is rég aludni tért, a kocsmák órák óta zárva, még a kakasokkal kelő parasztok sem igyekeztek biciklire kötözött kapával, hurulóval a határba. Pont az alszegi vásártérre meg aztán pláne nem tartott senki, messze volt az mindentől, ott a kocsma is csak piacnapokon nyitott ki meg vasárnap, amikor meccs volt, mert hát a focipálya is oda esett. Így aztán a leszálló helikopter zajára se rezdült egy pilla, nem lebbent egy függöny sem, akár ágyút is sütögethettek volna a vásártéren. Csak Sebián atya volt talpon, de ő annyira, hogy épp a kastély kőkerítésén mászott át egy nagy batyuval a hátán. Zömök, veres emberke volt, ügyetlenül, de elszántan kepeckedett fel a falon, mint egy árnyék. Mondjuk, A nyomorultak egyik kevésbé sikerült filmes adaptációjának az árnyéka, roppant batyujából még két gyertyatartó is kikandikált, mint akinek fene sietős, hogy le ne késse Jean Valjean castingját (bár akkoriban ezt a szót még nem használták).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.