tévésmaci

A kecske és a körtemuzsika

  • tévésmaci
  • 2022. május 25.

Film

Amikor Sztupa és Troché elkapták Sebián atyát, mindenki csodálkozott.

Nem volt szokásuk az ilyesmi, mindig inkább a nagy dolgok előkészítésén fáradoztak, vagy mindenféle ügyek és ügy­menetek finomhangolását végezték, a piszkos munka rendszerint másra maradt. Ráadásul Sebián atya ügyében nem is volt szó semmilyen megbízóról, megrendelésről, a saját szakállukra dolgoztak, s az sem volt éppen jellemző. Csóválták is a fejüket a népek erősen, elkapni azt a szent életű plébánost, aki mindenét a szegényeknek adta, s jóban is van mindenkivel az utolsó faluvégi vasorrú bábától Kádár Jánosig, országgal-világgal. Egy alanyi békepap, minden önérdek nélkül. Nem értette senki. Nemhogy megrendelés, de személyes ügy sem merült fel, tényleg csak tisztán a művészi értékről, vagy talán a világ jobbíthatóságába vetett hitről volt szó. Ráadásul minden szinte szó szerint úgy történt, ahogy a nagykönyvben írva van. Rohadt nyirkos, piszok hideg hajnal volt, senki nem járt már az utcákon, a legutolsó korhely fráter is rég aludni tért, a kocsmák órák óta zárva, még a kakasokkal kelő parasztok sem igyekeztek biciklire kötözött kapával, hurulóval a határba. Pont az alszegi vásártérre meg aztán pláne nem tartott senki, messze volt az mindentől, ott a kocsma is csak piacnapokon nyitott ki meg vasárnap, amikor meccs volt, mert hát a focipálya is oda esett. Így aztán a leszálló helikopter zajára se rezdült egy pilla, nem lebbent egy függöny sem, akár ágyút is sütögethettek volna a vásártéren. Csak Sebián atya volt talpon, de ő annyira, hogy épp a kastély kőkerítésén mászott át egy nagy batyuval a hátán. Zömök, veres emberke volt, ügyetlenül, de elszántan kepeckedett fel a falon, mint egy árnyék. Mondjuk, A nyomorultak egyik kevésbé sikerült filmes adaptációjának az árnyéka, roppant batyujából még két gyertyatartó is kikandikált, mint akinek fene sietős, hogy le ne késse Jean Valjean castingját (bár akkoriban ezt a szót még nem használták).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.