Tévésorozat

Stockholm-szindróma

A besúgó

Kritika

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Egyfelől egy olyan korszakról kíván szólni, amely viszonylag alulkutatott a magyar szocia­lizmussal foglalkozó történeti munkákban is (a magyar filmművészetben/popkultúrában pedig különösen), másfelől burkoltan reflektál a jelen politikai klímájára is (illetve az Orbán-kormány által gondosan építgetett politikai mítoszokra és eredettörténetekre is). Szentgyörgyi ugyan közel sem végzett tökéletes munkát, de A besúgó így is fontos mérföldkő.

Bár a Kádár-féle puha diktatúra besúgótematikáját a magyar film így-úgy már érintette (Drága besúgott barátaim, A vizsga, A játszma), a korszakba a kortárs zsánerfilmek is belekóstoltak (Drakulics elvtárs, Taxidermia, a Csinibaba kicsit régebbről), ám a korai és érett szocia­lizmus mintha vonzóbb lenne, mint az erjedő, végtelennek tetsző utolsó évek. Török Ferenc ugyan ebbe az időszakba helyezte a Moszkva tér (2001) cselekményét, ám a film épp látszólagos apolitikusságával ironizál 1989-en. Szentgyörgyit mintha Török filmje és Gothár Megáll az idője (1982) is megihlette volna (különösen, ami a némi iróniával megidézett miliőt és tárgyi környezetet illeti). Ugyanakkor érezhető, hogy a sorozat írója a rendszerváltás után született: az érát nem saját emlékeiből idézi fel, ahogy a történelmi-politikai kommentárt is a jelenen átszűrve kapjuk. Nyilvánvalóan másképp fogalmaz, mint azok, akik átélték a 80-as éveket, mégis üdítő nézni.

Szentgyörgyi szándékoltan 1985-öt választja kiindulópontként: a rendszer már recseg-ropog, a nyugati hatások és termékek csordogálnak az országba, mozgolódik az ellenzék, ám a Kádár-korszak mégis örök életűnek tetszik. A rendszerváltás még hosszú évekre van. Demeter Gerit (Váradi Gergely), a Veszprémből a pesti gazdaságtudományi egyetemre készülő diákot már a vonaton beszervezi a modortalan Kiss elvtárs (Thuróczy Szabolcs). Meg kell figyelnie a pesti diákmozgolódások vezéralakját, Száva Zsoltot (Patkós Márton), különben súlyos beteg öccse lemondhat nyugati gyógyszereiről. Geri tehetséges sakkozóként minden stratégiai érzékét beveti, hogy Száva körébe furakodjon, és kezdeti fenntartásai ellenére hamar meg is kedveli a lázadókat. Igyekszik mind Kiss, mind Száva kedvére tenni, ám hamarosan választania kell, ki mellé áll.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.