tévésmaci

Szarvasmarha-tenyésztők

  • tévésmaci
  • 2022. június 1.

Film

Amikor Sztupa és Troché a majmok keresésére indultak, nagyon kevés információ állt a rendelkezésükre.

Pár lefirkantott szó egy spirálos mininotesz sárgásbarna lapjain. Majd’ minden szónak jutott egy külön oldal, de hosszú ideig nem állt össze semmi belőlük. Ám így legalább megvolt a haladási irány, a semmiből vagy a majdnem semmiből, a nagyon is ordító hiányból kellett eljutni valahová. Oda, ahol a majmok tanyáznak. Viszont nem tanyáztak sehol sem, kivált nem a szokott tartózkodási helyeiken. Leléptek a szubtrópusi erdőkből, gyakorlatilag észrevétlenül, az éj leple alatt, míg mindenki (az emberek és az állatok, az egész természet) aludt, tehát úgy hajnali három és négy között lehetett, fogták magukat, és kámfor. Csomagoltak a szavannai majmok is, azt sem vette észre senki, egyszerre mindig csak egy holmit tettek a táskájukba, türelmesek voltak, nem siettek, szokásuktól eltérően nem együtt csinálták, nem dolgoztak össze, nem falkában intézték a dolgot, bár ez is csak utólagos feltételezés, de Sztupa azért feljegyezte. Feljegyezte, pedig tudta, hogy jórészt képes beszéd, a majmoknak nincs bőröndjük, nincs ruhájuk, s buszra sem várnak a sarkon, bár abban már nem lehetünk biztosak, hogy nem búcsúznak el a közvetlen szeretteiktől, de minthogy mindegyik lelépett, erre aligha lehetett szükség, hisz’ ha külön-külön mentek volna, valamelyiküket csak kiszúrják valahol. De nem szúrtak ki senkit, nem jött szembe sehol egy rosszul zebrának álcázott majom, semmiféle álruhás bohóc.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."