VERZIÓ

A nevem Alice

  • - legát -
  • 2016. december 3.

Film

A tudományos-fantasztikus irodalom kedvelt témája az ember-robot kapcsolat, de mind gyakrabban hallhatunk valóságos viszonyokról is. Egyre több és mind jobb minőségű „gépembert” dobnak piacra, az alkalmazási terület a gyerekjátékoktól a szexuális eszközökig csak bővül és bővül, ám arról nem nagyon hallunk, hogy a gyártók az idős korosztályt tekintenék célközönségnek.

Sander Burger holland rendező filmje azt a kísérletet örökíti meg, melynek során az amszterdami Vrije egyetem kutatói egy startup cég, a Germans úgynevezett szociobotját, Alice-t tesztelik. Három idős asszony kapja meg a készüléket, ami elsőre „beszélő játék babának” tűnik. Csakhogy Alice-ben nemcsak csipeket, áramköröket, optikákat rejtettek el, de úgy is programozták, hogy élőszóban reagáljon gazdája megnyilvánulásaira. Voltaképpen egy társalkodónő, amit (akit) a szereplők eleinte szkeptikusan fogadnak, ám egyre jobban megkedvelik, közelebb kerülnek hozzá. Hiszen Alice-nek mesélhetnek, régi fényképeket mutathatnak, elmondhatják, hogy aludtak, mijük fáj, sőt elmondhatják százszor is azt, amire a ritkán látott unokák régóta csak úgy reagálnak: „Ezt már hallottuk, mama!”

Egyszerre biztató és rémisztő, hogy egy ilyen kis készülék mekkora változást idézhet elő a magányos, depresszióra hajlamos idősek életében. Biztató, mert egészen biztos, hogy idővel egyre jobb és intelligensebb Alice-ek jelennek meg, s rémisztő, hiszen elgondolkodhatunk azon is, hogy mi lesz, ha már nemcsak magányos, idős, reményvesztett emberek támaszkodnak majd efféle segítségre, hanem mindenki ezt, vagyis a könnyebbik utat választja.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.