Film

Lánya nélkül soha

Deák Krisztina: Aglaja

  • Békés Bálint
  • 2012. október 31.

Film

Valamikor a Ceausescu-korszak vége felé, a román állami cirkuszból indul Deák Krisztina nagy ívű, epikus filmje. Dobbant az akrobata anyuka és a bohóc apuka két lányukkal Nyugatra, ahol persze munka alig van, a familiáris feszültségek pedig - részben ezért, részben a férj csapodársága miatt - csak nőnek. Az esetet az Aglaja Sophia Loren nevű kisebb lány szemszögéből nézzük, ahonnan a manézs világa látványos, vonzó és félelmetes. Az olykor kétségkívül megkapó atmoszféra és a kamera előtt lehengerlően létező Jávor Babett elviszi a játékidő első felét, de az események lassú kibontakozása céltalannak tűnik. A rendező mintha nem tudná eldönteni, mit akar kezdeni a közeggel, s egyáltalán, mely csapásirány mentén vinné legszívesebben a meséjét.


 

Miután a narrátort és nővérét iskolakerülésért intézetbe dugják, tízegynéhány évet ugrunk, hogy az azóta már elvált és életveszélyes számával világkarriert befutó anya eljöjjön nagykamasz lányáért. Sorsuk ismét összefonódik, de most sem egyértelmű, melyikük is filmünk főhőse. A részletekre amúgy érzékeny direktor képtelen a felnövés és a felemelkedés-bukás szálait meggyőzően összesodorni, így aztán egyik sem kap kellő mélységet, s a zárójelenet sem szól akkorát. A felnőtt címszereplőt alakító Móga Piroskát és az anyát játszó Ónodi Esztert azonban muszáj megemlíteni: előbbi, ha néha mesterkélten is, de egészében hihetően rajzolja meg az elszakadás és a ragaszkodás közt vergődő kamaszlányt, utóbbi pedig széles ecsetvonásokkal, kevéssé árnyalva, mégis hatásosan festi fel a figuráját.

Forgalmazza a Ristretto Distribution

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.