Amikor kutyát fogunk enni - Phil Elverum - Mount Eerie

  • Kovács Marcell
  • 2010. április 1.

Film

A washingtoni Phil Elverum The Microphones nevű zenekarával elkészítette az elmúlt évtized egyik alaplemezét (Glow pt. 2, 2001), majd a projekt nevét Mount Eerie-re változtatta, saját kiadót alapított, és egy telet Norvégiában töltött magányosan az erdőben. Sok év és sok lemez után a tavalyi Wind's Poem újra kiemelkedő munka, a Mount Eerie talán legjobbja. Elverum a legkifejezőbb, legpontosabb formában fogalmazza meg rajta bánatos mondanivalóját a black metal kakofón pátoszától a csendes altatódalig húzódó hangulati palettán. Az intim gitárzaj mestere múlt pénteken a budapesti Toldi mozi közönségének élőben is bizonyította tehetségét. A koncert előtt beszélgettünk vele.

A washingtoni Phil Elverum The Microphones nevű zenekarával elkészítette az elmúlt évtized egyik alaplemezét (Glow pt. 2, 2001), majd a projekt nevét Mount Eerie-re változtatta, saját kiadót alapított, és egy telet Norvégiában töltött magányosan az erdőben. Sok év és sok lemez után a tavalyi Wind's Poem újra kiemelkedő munka, a Mount Eerie talán legjobbja. Elverum a legkifejezőbb, legpontosabb formában fogalmazza meg rajta bánatos mondanivalóját a black metal kakofón pátoszától a csendes altatódalig húzódó hangulati palettán. Az intim gitárzaj mestere múlt pénteken a budapesti Toldi mozi közönségének élőben is bizonyította tehetségét. A koncert előtt beszélgettünk vele.

*

Magyar Narancs: Furcsa veled egy európai turné közben, Budapesten találkozni, mert a zenéd alapján kimondottan otthon ülő figurának gondolna az ember.

Phil Elverum: Pedig rengeteget utazom. Évente úgy három hónapon át turnézom. Kénytelen vagyok, mert csak így tudom eltartani magam a zenélésből. Nincs más állásom. Amikor nem turnézom, lemezt csinálok, hogy aztán újra turnézhassak. A saját kis egyszemélyes kiadómon keresztül értékesítem a lemezeimet, ami nyilván nem túl hatékony pénzügyi szempontból.

MN: A Microphonesnak már éppen kezdett jól menni, amikor hirtelen nevet változtattál, és létrehoztad a kiadódat. Nem bántad meg?

PE: Dehogy. A Microphones név már nem illett ahhoz a hangulathoz, amivel akkor kísérletezni kezdtem. A Mount Eerie egy hegy neve a lakóhelyem közelében. Sokkal találóbbnak éreztem. A kiadóváltás is egy kísérlet volt. A lemezek gondozását is magam akartam végezni, hogy minden ízében a sajátomnak érezhessem a produkciót. A zenehallgatási szokások is megváltoztak közben. Különleges csomagolású lemezeket adok ki, ezzel próbálom vonzóbbá tenni a kiadványaimat a zenefájlok korában. Fotómelléklettel, könyvmelléklettel árulom a lemezeimet. Semmi gondom egyébként a letöltéssel. Én is sok zenét töltök le ingyen a netről. Különben sem gondolom, hogy pénz járna nekem a zenémért. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy az emberek fizetnek nekem. Bizonyos szempontból ez egyáltalán nem normális dolog. A megélhetésért keményen meg kell dolgozni, de én nem dolgozom. Csak zenélek. Fényűző az a társadalom, ahol a zenészek, a festők, a költők meg tudnak élni a művészetükből. Figyeld csak meg, a harmadik világ országaiban nem problémáznak a letöltések miatt.

MN: Nem gondolod, hogy az új viszonyok között a rock 'n' rollnak befellegzett?

PE: Ha vége lesz a világnak, és csak por marad mindabból, ami most körülvesz minket, és kutyát fogunk enni, zene akkor is lesz. Lehet, hogy nem úgy fog szólni, mint a Strokes, de akkor is zenélünk majd, mert a zene iránti igény olyan mélyen bennünk van. Hívhatjuk rock 'n' rollnak vagy akárhogy, zene mindig lesz.

MN: Mennyire figyeled az aktuális trendeket?

PE: Nem nagyon. Sok zenét hallgatok, folyamatosan vadászom az új hangokra. De teljesen esetleges, hogy éppen hogyan bukkanok rájuk. Haverok ajánlják vagy olvasok valamit, esetleg csak megtetszik a borító. De általában nem az éppen felkapott neveket hallgatom. Nem lett volna szabad az előbb a Strokesra hivatkoznom, mert igazából nem is ismerem a zenéjüket. Van egy képem róluk az alapján, ahogy a médiában megjelennek, de hogy milyen zenét játszanak, azt nem igazán tudom. De sokat hallgatom mostanában Lil Wayne-t. Vagy például Enyát. Lehet, hogy ez ciki. Valamiért kíváncsi lettem, milyen lehet Enya. Elkezdtem hallgatni. És tetszett. Nem olvasok blogokat, nem vagyok képben a divatot illetően. Azokról sem tudok túl sokat, akiket kedvelek. Némi infót összeszedek, a többit meg hozzáképzelem a zene alapján.

MN: Az utóbbi években szívesen emlegeted a black metalt. Hangzásban, borítóképekben, számcímekben is észrevenni a hatását. De ha a pólódra nézek, az öltözködésedben is. A Xasthurt (black metal infó 1.: a BM-gettóból ki-kikacsintó, a műfajhoz mérten népszerűnek mondható egyszemélyes projekt) különösen gyakran méltattad. Ezeket a nyilatkozataidat éppen az tette számomra hitelessé, hogy a bennfentesek akkor már fanyalogtak a Xasthurral kapcsolatban. Nem volt már menő.

PE: Fogalmam sem volt róla, hogy menő vagy sem. A black metal erősen elitista műfaj. Aki egyik nap hős, másnapra könnyen árulóvá válhat a szigorú rajongók szemében. Nem régi szenvedély nekem a black metal. Korábban a műfajt kívülről figyelőkhöz hasonlóan én is gyerekesnek tartottam ezt a világot, az arcfestést, a sok buta külsőséget. Csak amikor az amerikai black metal körüli hírverés beindult, akkor kezdtem odafigyelni. Különösen az északnyugati színtér zenekaraira. Rájöttem, hogy sok a közös vonás a black metal és a saját zeném között. Nem is anynyira zeneileg, mint inkább a mondanivalót illetően. Az elmúlás, az átmenetiség érzése, a természet ereje - engem is ezek a kérdések foglalkoztatnak.

MN: Nem is volt meglepő a black metal kapcsolat, hiszen már a Microphones sistergően zajos pillanataiban is ott bujkált ez a hangulat. Inkább azon csodálkoztam, hogy korábban ez miért is nem esett le nekem.

PE: Nekem sem esett le addig! Amikor először olvastam a Wolves in the Throne Roomról, nem hittem a szememnek. Mintha a saját gondolataimat fogalmazták volna meg. A pusztító szél és a többi motívum. A kedvenc metaforáim. Nem minden black metal zenekarnál játszik ilyen fontos szerepet a természet témája, de sokakat foglalkoztat, és velük könnyű azonosulnom.

MN: Önmagadhoz képest népes zenekarral játszol most. Gondolom, elég intenzív hangzásra lehet számítani.

PE: Öten vagyunk. Az előzenekar No Kidsből ketten játszanak velem is: Julia és Nick szintizik és vokálozik. És van két dobosunk. Nickkel együtt írtuk a Wind's Poemet, sokat jelent nekem, hogy együtt tudjuk előadni.

MN: A dobok ezek szerint továbbra is fontos szerepet játszanak az életedben.

PE: Imádom a dobokat, de dobolni sajnos már alig van időm.

MN: Régebben előfordult, hogy egyes lemezek dobsávját külön is megjelentetted. Mi vezérelt?

PE: Azokat a lemezeket dj-knek szántam.

MN: Nem mondod komolyan.

PE: Tényleg nem. Igazából mindig is rajongtam a dobokért. Sokat dolgozom a számok ritmikáján. Egy-egy dobtéma nagyon a szívemhez tud nőni, a többi hangszerrel és a hangommal végül mégis elnyomom. Ez nem tisztességes. Sokszor érzem azt, hogy a dobok több figyelmet érdemelnének. Tartozom nekik annyival, hogy időnként kiadok olyan lemezeket, ahol ők lehetnek a főszereplők.

MN: Olcsó, öreg hangszereket használsz, viszont a hangzásukra nagyon odafigyelsz.

PE: A hangzás nagyon fontos. Az a legfontosabb. A Microphones annak idején stúdióprojektként indult. A név is erről szólt. Nem a hangszerek a fontosak. Igazából a stúdiótechnika sem lényeges. Csak az számít, hogy mit tudsz kihozni belőle. A zenészek hajlamosak túlzott jelentőséget tulajdonítani a minőségi felszerelésnek. Engem ez nem érdekel. Nem hiszek a profizmusban. A változásban hiszek, a próbálkozásban, a kísérletezésben. Nekem ezek a hangszerek tökéletesen megfelelnek. Nem akarok profi lenni. Nem is tudnék. Csinálgatom a lemezeimet, koncertezek, el tudok jutni a zenekarommal például Magyarországra. Ennyi elég. Már ez a tempó is kezd kicsit sok lenni nekem. A turnézást vissza akarom fogni a jövőben. Egyre nehezebben szakadok el már az otthonomtól. Azt hiszem, a fellépések helyett a felvételekre fogok koncentrálni.

MN: Az nagyon black metal! (Black metal infó 2.: a BM-zenekarok ideológiai és praktikus okokból ritkán koncerteznek.)

PE: És talán visszaköltözöm anyámékhoz! (Black metal infó 3.: rosszindulatú BM-ellenes előítélet szerint a rettegett BM-muzsikusok a szüleikkel élnek - K. M.)

MN: A rólad szóló cikkek zord, kissé tüskés figurának írnak le. Eközben black metalos vicceken röhögünk jóízűen.

PE: A zeném zord. A szomorú hangok érdekesek a számomra. Nem is annyira a szomorú, inkább a sötét hangok. De átlagos krapek vagyok. Nevetek, sírok és a többi. Egy átlagos házban élek. Van autóm. Bocs, két autóm is van. És számítógépem. Egy teljesen hétköznapi kisvállalkozó vagyok. Mindig csodálkozom, amikor a lemezeimről írt kritikákban vagy az interjúkban búbánatos erdei manónak állítanak be.

MN: Az a vicc, hogy kicsit csalódott is vagyok. A mogorva barlangi remete figurája valahogy jobban illik a zenédhez.

PE: És azt talán nem is tudod, hogy képregényeket is rajzolok. Mókás, idétlen, bugyuta képregényeket.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.