Film

Az Alamo volt a legelső filmje, az Angyalok Amerikában naiv homoügyvédjeként futott be, Az operaház fantomjában dalolt, most pedig a Cukorfalatban küzd, hogy ne vágják le a golyóit. Októbertől Koltai Lajos rendezésében forgat Long Islanden. A Deauville-i Filmfesztiválon beszéltünk vele.

Éppen aznap este találkoztunk a szegedi Kisszínház portáján, amikor a nemzet színészévé választották. Azt mondja, neki meglepetés, a vidéknek pedig elégtétel. Valamiféle elismerése annak, hogy azért ott is lehet.

Hogy a közelmúlt legizgalmasabb rockzenei irányzataiból mi jutott el a magyar színpadokig, azt elég kínos volna áttekinteni, de szombat este legalább az északi kör megnyugtatóan bezárult: a Backyard Babies fellépésével immár a skandináv rakendroll összes vezérzenekara tiszteletét tette nálunk.

A Hollywoodi lidércnyomás, a Dzsungelláz, a Kvíz show, A nagy Lebowski sztárszínésze vagány musicalféleséget rendezett szuburbiában - Charles Bukowski után szabadon. A mű velencei premierjén beszéltünk vele.

Több mint tíz év után Incze Ágnes Randevú című filmjében látható újra a moziban.

Ha a világ filmkészítése valamiben szinte magától értetődően képes megtalálni a helyes arányokat, az színes/fekete-fehér viszonylat. Épp annyi jut a fekete-fehér relációba, hogy az ember újra meg újra rácsodálkozhasson, jé, ilyet is tud a mozi - persze könnyű menet lenne sorolni a példákat arra, amikor tökéletesen funkciótlanul fárasztanak ezzel a megoldással.

Másfél hónappal az ünnep előtt elkezdődött a vásár. Október 23-ig (november 4-ig?) majd minden napra jut mese, film, színház, muzsika.

A Moziünnepen bemutatkozó filmje, az Egyetleneim a legjobb első film, és a kritikusok díjáért versenyez Velencében.

Kétévente menetrendszerűen bevonul Cannes-ba egy új filmmel. Arany Pálmát azonban még nem nyert sosem. Az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, a Matador, a Kötözz meg és ölelj!, a Kika, a Mindent anyámról, a Beszélj hozzá Oscar-díjas, köztudottan meleg, 57 éves rendezőjének új alkotása, a Volver a Moziünnepen startol a magyar mozikban.

Idén harmadszor van országos Moziünnep. A négynapos dzsembori eredetéről és helyi sajátosságairól a rendezvény magyarországi meghonosítóját kérdeztük.

Ökölbe szorított kézerdő a levegőben, s a többezres tömeg elszántan és önfeledten zengi Fakolyval: "Afrika!" Nem lenne ebben a jelenetben semmi rendkívüli bármelyik nyugat-afrikai országban, hiszen az elefántcsontparti énekes, Tiken Jah Fakoly lemezei félmilliós példányszámban kelnek el arrafelé. Mi viszont a Sziget világzenei színpadánál állunk, pontosabban: mindenki táncol.

Az élet szép alkotójaként learatott minden babért: az Oscar-gálán a széksorok tetején ugrándozott, a cannes-i díjkiosztáson leborult a földre a zsűrielnök Scorsese elé, és csókolgatni kezdte méregdrága bőrcipőjét. Ha nem a nyilvánosság előtt szerepel, jóval visszafogottabb, ám széles gesztusai és lehengerlő szóáradata... mondhatom, originális. A Pinocchio, A szörnyeteg, a Johnny Stecchino rendezője, az utolsó Fellini-film, A Hold hangja sztárja valójában bohócnak álcázott forradalmár. E héttől pesti mozikban prédikál az iraki háborúról a Tigris a hóban című filmjében.

A hetek óta zajló közel-keleti háború tragikusan aktuális kontextusba helyezte a szíriai-magyar származású alkotó retrospektív kiállítását, aki diplomázása után három évvel, 1993-ban a velencei biennále központi kiállításán, az Apertón, 1997-ben pedig az ottani Magyar Pavilonban mutatta be műveit.

Egy ismerős blogján olvastuk, hogy látták Pesten az egyik Pythont. Gyerekjáték volt a nyomára akadni, s ahogy visszajött a Hortobágyról, Michael Palin már ott is ült velünk szemben.