Interjú

„Az én ruhám”

Anthony Fabian rendező

Film

Az 50-es években játszódó Mrs. Harris Párizsba megy egy özvegy takarítónőről szól, akinek legnagyobb álma, hogy hozzájusson egy Dior ruhához. A film nagy részét Magyarországon forgatták – egyebek közt erről, és az Oscar-jelölés költségvetést érintő hatásairól is beszélgettünk a rendezővel.

Magyar Narancs: Ez Paul Gallico 1958-as regényének harmadik adaptációja. Mi vonzotta az alapanyagban?

Anthony Fabian: Gyerekkoromtól Paul Gallico-rajongó vagyok, a Jennie, te drága! című meseregényt olvastam tőle először, de hasonlóan szerettem a The Snow Goose című gyerekkönyvet, vagy A Poszeidon katasztrófát, amelyből remek film is készült. Mint kiderült, a Los Angeles-i menedzserem képviseli az író örököseit – ő vetette fel először a Mrs. Harris-film ötletét. A sok különleges figura, a történet bája, fordulatossága és kedvessége rögtön lenyűgözött. Hétéves voltam, amikor édesapám Párizsba költözött, így ismerem valamennyire a francia kultúrát, beszélem a nyelvet. Úgy éreztem, brit rendezőként is el tudom mesélni a sztori párizsi epizódjait, talán egy kicsit hitelesebben és pontosabban is, mint az előző adaptációk.

MN: Hozzáférést kaptak például a Dior archívumához és egykori terveihez, lemásolhatták az egykori székházát, és a márkanevet is szabadon használhatták.

AF: A cég a kezdetektől nyitott volt az együttműködésre, mert felismerték, hogy ez a történet legalább annyira része az örökségüknek, mint a ruháik. A film mágikus realizmusa miatt rendezőként nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a valóság és a varázslat között. A Dior az előbbit képviseli: a bemutatószalon, a ruhák és maga Christian Dior is valóban léteztek. Éppen ezért ragaszkodtam hozzá, hogy ezek a lehető legpontosabban jelenjenek meg a filmben. A cég csak abban akart biztos lenni, hogy a film méltó a támogatásukra. Miután viszont látták, hogy a főszerepet olyan színészek alakítják, mint Lesley Manville vagy Isabelle Huppert, nem aggódtak a minőség miatt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.