Interjú

„Az én ruhám”

Anthony Fabian rendező

Film

Az 50-es években játszódó Mrs. Harris Párizsba megy egy özvegy takarítónőről szól, akinek legnagyobb álma, hogy hozzájusson egy Dior ruhához. A film nagy részét Magyarországon forgatták – egyebek közt erről, és az Oscar-jelölés költségvetést érintő hatásairól is beszélgettünk a rendezővel.

Magyar Narancs: Ez Paul Gallico 1958-as regényének harmadik adaptációja. Mi vonzotta az alapanyagban?

Anthony Fabian: Gyerekkoromtól Paul Gallico-rajongó vagyok, a Jennie, te drága! című meseregényt olvastam tőle először, de hasonlóan szerettem a The Snow Goose című gyerekkönyvet, vagy A Poszeidon katasztrófát, amelyből remek film is készült. Mint kiderült, a Los Angeles-i menedzserem képviseli az író örököseit – ő vetette fel először a Mrs. Harris-film ötletét. A sok különleges figura, a történet bája, fordulatossága és kedvessége rögtön lenyűgözött. Hétéves voltam, amikor édesapám Párizsba költözött, így ismerem valamennyire a francia kultúrát, beszélem a nyelvet. Úgy éreztem, brit rendezőként is el tudom mesélni a sztori párizsi epizódjait, talán egy kicsit hitelesebben és pontosabban is, mint az előző adaptációk.

MN: Hozzáférést kaptak például a Dior archívumához és egykori terveihez, lemásolhatták az egykori székházát, és a márkanevet is szabadon használhatták.

AF: A cég a kezdetektől nyitott volt az együttműködésre, mert felismerték, hogy ez a történet legalább annyira része az örökségüknek, mint a ruháik. A film mágikus realizmusa miatt rendezőként nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a valóság és a varázslat között. A Dior az előbbit képviseli: a bemutatószalon, a ruhák és maga Christian Dior is valóban léteztek. Éppen ezért ragaszkodtam hozzá, hogy ezek a lehető legpontosabban jelenjenek meg a filmben. A cég csak abban akart biztos lenni, hogy a film méltó a támogatásukra. Miután viszont látták, hogy a főszerepet olyan színészek alakítják, mint Lesley Manville vagy Isabelle Huppert, nem aggódtak a minőség miatt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.