Film

Hol vannak már azok az idők, amikor különleges eseménynek számított, ha acid partit rendeztek valahol az országban. Amikor száz-százötven elvetemült szinte kötelességének érezte, hogy felkeresse azt a pincét, barlangot, hegyoldalt, erdei tisztást, ahol megszólaltak az új időknek új ritmusai, és azt is, hogy folyamatosan táncoljon egészen másnap délig, a harangszóig.

Arnold Kopelson jön, lát, köszön, jattol. Nincsen rajta Boss zakó, Armani ing és Versace farmer, nem kommunikál mobiltelefonon, mellényzsebéből nem kandikálnak dollárkötegek, az idő múlását sem Rolexen, hanem a mögötte álló sajtófőnökén méri, mégis valahogy látszik rajta, hogy producer. Jobban mondva: ő a producer és nem a mellette álló köpcös, mosolygós, csillogó szemű muki, aki később Andrew Davisként mutatkozik be. Csak annyi a közös bennük, hogy mindketten szivaroznak.

Mára már törvényszerű, hogy Hollywoodért elég a sarki plazába menni, Ausztria filmművészete pedig még a gyakori határátlépők számára sem érdekes. Pedig van ott egy eurotarantino, akinek a nevével az utóbbi időben magát az osztrák filmet szeretik azonosítani. Michael Haneke, a Benny videója, A hetedik kontinens, a 71 töredék a véletlen kronológiájából és még minimum másik tíz filmalkotás rendezője különös kegyetlenséggel intézi el a valóságot, és nagyon zavaró történetvezetéssel értelmezi újra. Éppen ezért nem vonz tömegeket. Retrospektív sorozata az elmúlt héten volt látható az Örökmozgóban. Egyik filmjének vetítése alatt sikerült beszélgetnünk vele, és e beszélgetés során többször is tudomásunkra hozta, hogy kevéssé érdeklik a homlokára ragasztott címkék, inkább csak egy konstrukciót kínálna, amiről reméli, hogy némelyek számára befogadható.

Racionális költségmegtakarítás vagy új kultúrharc? A kormányfő az előbbivel érvelt A Hétben, az utóbbira Cselovszki fideszes építész képviselő lehet példa, aki a Napi Maóban a kozmopolita építészet ellen érvelt a népi architektúra szempontjából. A Nemzeti építésének kézivezérléses leállítása után kiakadtak a színészek meg az építészszakma, elvégre egy 71 pályázatos, szabályos eljárás, mi több: egy egész konszenzus lett itten megfúrva, akár a metró. A gödör perspektívájából nézve persze mindegy, hogy spórolás vagy egy miépesedő Fidesz okán állt le a 18 milliárdos beruházás.

A hatodik Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivál végeztével lezárult a korszak, amikor a Titanicról a budapesti Toldi mozira asszociált az ember: miután a mozit bérlő Balázs Béla Stúdió (BBS) Alapítvány felmondott Horváth Györgynek, a Toldi programszervezőjének, aki "civilben" a Titanicot vezényli, kevéssé valószínű, hogy hetedszerre, jövőre ugyaninnen induljon a gőzös. (Bár nem is kizárt.)

Az első World Music Expót 1994-ben hozta össze a Világzenei Fesztiválok Európai Fóruma. A világzene MIDEM-je ez, persze emberibb az arca: nincs hozzá fényűzés, nincs hozzá sztárallűr, és a biznisznek is más a nagyságrendje. Kis lépések politikája. Az időpont állandó, október utolsó hetében járunk; hanem az irány más és más - tavaly nagyon bejött a nyár végi Marseille, szóval most nagy várakozással csaptam Stockholmba, ha már ott is van tenger.

A Budapesti Õszi Fesztivál kiemelkedő képzőművészeti eseménye Erdély Miklós életmű-kiállítása a Műcsarnokban, melyet Jan Hoet, a Museum van Hedendaagse Kunst, a belgiumi Gent Kortárs Művészeti Múzeumának az igazgatója nyitott meg. Miközben Erdély munkásságát elemezve megígérte, a kiállítás anyagának egy részét elviszi Gentbe, a haladó pesti értelmiség önnön tömeges látványától vagy az esemény nagyszerűségétől megrészegülve akkora zsibongást csapott, mint egy tizenhat tantermes általános iskola összes tanulója nagyszünetben, de ugyanilyen hangzavar fogadta a Gordiusi Comó együttest is, Szemző Tibor E. M. emlékére komponált Optimista előadásának megszólaltatásakor.

A művésznő Mike Leigh Mezítelenül című filmjében tűnt fel. 1993-ban ezért az alakításáért a legjobb színésznőnek járó legmagasabb európai kitüntetést, a Félix-díjat is elnyerte. Londonban és Edinburghban kezdte pályáját mint színpadi színésznő. A Mezítelenül óta Milcho Manchevskivel és Lars von Trierrel forgatott. Magyarországon most került a mozikba újabb Leigh-vel közös munkájuk, a Két angol lány. A film németországi díszbemutatója után beszélgettünk.

"Éppolyan veszélyes, mint amikor egy csőre töltött puskájú ember belép a bárba" - indokolta Seattle bírája David Yow kitiltását a városból. Pedig a Jesus Lizard frontembere majdhogynem kínosan ügyel, hogy a koncertjeiken rajta kívül senkinek se essék bántódása. Az énekest az utóbbi években már mosolyogni is látni, nem úgy a gitáros Duane Denisont, aki Bécsben egy éppen csak leszedált skizo ábrázatával ült neki kérdéseinknek.

Szeptember eleje óta új ember - a trieszti Giorgio Pressburger, azaz Pressburger György a VIII. kerületből - sétál be nap mint nap a Bródy Sándor utca legszebb épületébe. Nem véletlenül székelt itt hajdan az Országgyűlés, nem véletlenül vetett rá szemet oly sok pesti magángazdag és közintézmény. A századelőn volt itt kiállítóterem, rendeztek benne bazárt, használták filmszínháznak, sőt székelt benne a Katonatanács és a Statisztikai Hivatal is. 1942-ben végül Itália diplomatái győzedelmeskedtek, sikerült megvásárolniuk örök olasz tulajdonként az 1866-ban emelt impozáns épületet.

Államférfiúnak kijáró tisztelet és szervezettség veszi körül. Féltik, ő meg békésen cigarettázgat az interjúkra kijelölt helyiség előtti lépcsőn. Aztán persze kiderül, hogy beszélgetésben is profi: arcát ironikus, mindent értő mosoly mögé rejti. Az újságírók sorba állnak, a tolmács fárad, ő engedelmesen, kissé távolságtartóan válaszolgat. Senki sem gondolná róla, hogy az ő fejében születik mindaz a csodás őrület, amit a másnapi előadáson látunk.

A Vitra Design Museum a Rajna-parti Weil am Rheinben, Bern közelében, a német-francia-svájci határ mellett, egy gyönyörű parkban áll. Aki ismeri, esküszik, hogy ebben a műfajban a világ legjelentősebbjei közé tartozik. Épülete kicsit olyan, mintha óriás ülőalkalmatosságokat, mondjuk különleges székeket állítottak volna egymás mellé, alá és fölé. Némelyik egy kicsit ferdén lecsúszni látszik, két másik a magasba tör. Tervezője a világhírű, kaliforniai Frank O. Gehrey, akinek bútoraiból - elsősorban rendhagyó formájú székeiből - volt már egy kiállítás Budapesten, a Váci utcai VAM Design Galériában. A Vitra Design Museum kitalálója és létrehozója, Alexander von Vegesack megszállott magánember, aki úgy érzi, a székek a legizgalmasabb tárgyak a világon, és hogy erről mindenkit meg kell győznie.

Két CD - kalotaszegi és mezőségi népzenével - már kapható abból a negyvenöt lemezre tervezett erdélyi sorozatból, amelyet Új Pátria címmel indított a Fonó Records, a Kelemen László által vezényelt Utolsó óra program gyűjtéséből. Miként teljesült be Bartók kezdeményezése, miért cigányok hordják a legszebb magyar viseletet, összegrundolható-e hetvenmillió - effélékről beszélgettünk.

Európai kultúrember, ha érdekli a század magyar képzőművészete, most Linzben meglepheti magát egy nagyszabású gyorstalpaló tanfolyammal: november 29-ig tart nyitva az Ungarn - Avantgarde im 20. Jahrhundert című kiállítás, melynek rendezőjével beszélgettünk.