Elefántösvény

Amikor Sztupa és Troché szembesültek azzal, hogy farkasok nem léteznek, különbözőképpen reagáltak.

Sztupa nem akart hinni a fülének, ez nem lehet igaz, hiszen én tudom, hogy léteznek, de bizonyítékok sokaságával kellett szembenéznie, amitől persze nem lett boldogabb, úgy érezte, elvettek tőle valamit. Trochénak ellenben a szeme sem rebbent, inkább mintha kihúzta volna egy kicsit magát, már régóta gyanús volt neki a dolog. Figyelj, Sztupa, szerinted lehetséges az, hogy Romulus és Remus ott ücsörögnek, mert szabályosan ücsörögnek az anyafarkas alatt, mint egy túlságosan idillire rajzolt pelenkareklámban, lehet ez? Lehet, hogy a farkasok egymás vállára állnak, hogy elkapják a fára mászó malacot? Sztupa, akkor van farkas, amikor a malac fára mászik. Megmondom neked őszintén, én már kora gyerekkoromban sem néztem jó szemmel a Mikulás, a Jézuska vagy éppenséggel a húsvéti nyuszi ténykedését. Szerinted tojik egy nyúl olyan tojást, amelyet, ha feltörsz, főtt csirketojást kapsz? Vagy egyáltalán, bármilyen tojást? Na, ugyanez a farkassal is a helyzet: folyton megszívatja a kisnyuszi, még tojni sincs ideje, annyit szívatja. Szerinted az életben ez lehetséges? Ne mondjunk farkast, mondjunk csak egy kutyát, arról biztosan tudjuk, hogy létezik, hisz’ ugatnak, ha kell, ha nem, levizelik a kocsid kerekét, mert azt hiszik róla, hogy egy fa, ilyesmi, szóval egy nagyobb kutyán kifogna egy nyúl? Nem fogna, az lenne a maximum, hogy ha elbírna szaladni előle, úgy értem, hosszú távon is. S persze ha lenne, a farkas nehézség nélkül felzabálná nemcsak a kicsi nyuszit, de még az emeleteset is. Szóval se nyuszi, se farkas, se Télapó, se Jézuska. Megmondom úgy, ahogy van, sokáig még az Őszapót sem hittem el. Volt valami mese a harmadikos vagy negyedikes olvasókönyvben, így kezdődött: Őszapó nyakába kanyarította köpenyét… Fümal, de sokan inkább Firnyáknak hívták, nehéz sorsú, nagyon buta osztálytársunk olvasta volna fel, de nem nagyon tudott olvasni. Azt még csak kibagadozta, hogy Őszapó nyakába…, de addigra már mindenki csúfolta, s túl akart lenni a megaláztatáson, gyorsan akart haladni, ezért megtippelte a dolgot, s az jött ki neki, hogy Őszapó nyakába ugrott, mondhatom, elszabadult a pokol. Évekbe tellett, míg rájöttem, hogy egy rohadt helyesírási hiba az egész, és az őszapó valami madárzat kis ő-vel, nem pedig valami alacsonyabb beosztású Télapó, aki még ajándékot sem hoz. Nyugi, Sztupa, még a farkasról is kiderülhet, hogy valami madár. De Sztupa nem adta fel, azt javasolta, leginkább azért, hogy megnyugodjék, hogy menjenek ki az állatkertbe. Csakhogy nem nyugodott meg ott sem, mert amit látott, alig is tűnt meggyőzőnek: a farkasok simán lehettek álruhás vagy csak jól megfodrászolt kutyák, bár az is lehet, hogy csak kedélybetegek voltak attól, hogy nem hisz bennük már senki.