tévésmaci

Elefántösvény

  • tévésmaci
  • 2024. január 10.

Film

Amikor Sztupa és Troché szembesültek azzal, hogy farkasok nem léteznek, különbözőképpen reagáltak.

Sztupa nem akart hinni a fülének, ez nem lehet igaz, hiszen én tudom, hogy léteznek, de bizonyítékok sokaságával kellett szembenéznie, amitől persze nem lett boldogabb, úgy érezte, elvettek tőle valamit. Trochénak ellenben a szeme sem rebbent, inkább mintha kihúzta volna egy kicsit magát, már régóta gyanús volt neki a dolog. Figyelj, Sztupa, szerinted lehetséges az, hogy Romulus és Remus ott ücsörögnek, mert szabályosan ücsörögnek az anyafarkas alatt, mint egy túlságosan idillire rajzolt pelenkareklámban, lehet ez? Lehet, hogy a farkasok egymás vállára állnak, hogy elkapják a fára mászó malacot? Sztupa, akkor van farkas, amikor a malac fára mászik. Megmondom neked őszintén, én már kora gyerekkoromban sem néztem jó szemmel a Mikulás, a Jézuska vagy éppenséggel a húsvéti nyuszi ténykedését. Szerinted tojik egy nyúl olyan tojást, amelyet, ha feltörsz, főtt csirketojást kapsz? Vagy egyáltalán, bármilyen tojást? Na, ugyanez a farkassal is a helyzet: folyton megszívatja a kisnyuszi, még tojni sincs ideje, annyit szívatja. Szerinted az életben ez lehetséges? Ne mondjunk farkast, mondjunk csak egy kutyát, arról biztosan tudjuk, hogy létezik, hisz’ ugatnak, ha kell, ha nem, levizelik a kocsid kerekét, mert azt hiszik róla, hogy egy fa, ilyesmi, szóval egy nagyobb kutyán kifogna egy nyúl? Nem fogna, az lenne a maximum, hogy ha elbírna szaladni előle, úgy értem, hosszú távon is. S persze ha lenne, a farkas nehézség nélkül felzabálná nemcsak a kicsi nyuszit, de még az emeleteset is. Szóval se nyuszi, se farkas, se Télapó, se Jézuska. Megmondom úgy, ahogy van, sokáig még az Őszapót sem hittem el. Volt valami mese a harmadikos vagy negyedikes olvasókönyvben, így kezdődött: Őszapó nyakába kanyarította köpenyét… Fümal, de sokan inkább Firnyáknak hívták, nehéz sorsú, nagyon buta osztálytársunk olvasta volna fel, de nem nagyon tudott olvasni. Azt még csak kibagadozta, hogy Őszapó nyakába…, de addigra már mindenki csúfolta, s túl akart lenni a megaláztatáson, gyorsan akart haladni, ezért megtippelte a dolgot, s az jött ki neki, hogy Őszapó nyakába ugrott, mondhatom, elszabadult a pokol. Évekbe tellett, míg rájöttem, hogy egy rohadt helyesírási hiba az egész, és az őszapó valami madárzat kis ő-vel, nem pedig valami alacsonyabb beosztású Télapó, aki még ajándékot sem hoz. Nyugi, Sztupa, még a farkasról is kiderülhet, hogy valami madár. De Sztupa nem adta fel, azt javasolta, leginkább azért, hogy megnyugodjék, hogy menjenek ki az állatkertbe. Csakhogy nem nyugodott meg ott sem, mert amit látott, alig is tűnt meggyőzőnek: a farkasok simán lehettek álruhás vagy csak jól megfodrászolt kutyák, bár az is lehet, hogy csak kedélybetegek voltak attól, hogy nem hisz bennük már senki.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Az örökmozgó

  • Molnár T. Eszter

A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.

Tokióban hazatalál

Álmos képű amerikai színész bolyong Tokió­ban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.

A juhász és a techno

Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).

Kísérleti színész

A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.

Aparegény PTSD-vel

Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.

Térbe írt emlékezet

A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.

Orbán ugyanazt mondta, amit Lázár mondott

A cigányság azért nem tud magasabb státusú és magasabb jövedelmet ígérő szakmákhoz hozzáférni, mert nem tudja, nem is tudhatja leküzdeni azokat a társadalmi hátrányokat, amelyeket most már 16 éve a Fidesz-kormányok tudatos politikája tart fenn és súlyosbít – az oktatásban, a büntetőpolitikában, a szociálpolitikában, a romákat segítő civil szervezetek marginalizálásában.

„Nem haboznak, ha civileket kell gyilkolni” – egy iráni ellenzéki az iszlamista rezsimről

„Azokat a tiltakozókat, akik lőtt sebekkel vagy verés nyomaival kórházba mennek, gyakran azonosítják, őrizetbe veszik, majd megölik. Előfordult, hogy sebesült tüntetőket közvetlenül a lélegeztetőgépről raboltak el. Egy héttel később a szülőknek szóltak, hogy mehetnek a holttestekért” – mondja interjúalanyunk az elmúlt hetek kormányellenes megmozdulásairól.