„Dilemma volt a ló lelövése” - William Oldroyd filmrendező

Film

Wajda és Sosztakovics után most a brit film új reménysége is nekiment Nyikolaj Leszkov 1865-ös kisregényének, a Kisvárosi Lady Macbethnek.

Magyar Narancs: A számos feldolgozás közül tán Sosztakovics operája a leghíresebb. Maga Sztálin is megtekintette a művet, amelyet aztán a Pravda hasábjain ítélt el éles szavakkal.

William Oldroyd: Gondolom, nem volt ínyére a főszereplő, a szerelmi szenvedélyből gyilkolni is kész Katyerina viselkedése. Sztálin ismeretében ez azért meglehetősen ironikus. Maga Leszkov csak úgy tudta megérteni, hogy egy nő idáig süllyedhet, hogy Lady Macbethet csinált belőle. Sztálin nyilván semmi effélét nem akart látni színpadon, minket azonban épp ez érdekelt. Hogy mit miért tesz ez a nő? Angliába helyeztük a történetet; a nők helyzete 1865 tájékán ott sem volt valami rózsás. A férjük tulajdonát képezték, gyakorlatilag házi őrizetre voltak ítélve. Ez a fajta be- és elzártság nagyon erős ellenreakciót tud szülni. Amit viszont nem vettünk át Leszkovtól, az a mű humora. Mi inkább a drámára koncentráltunk.

A címszereplő, Florence Pugh és a rendező

A címszereplő, Florence Pugh és a rendező

 

MN: Szándékosan kinyírták a kisregény humorát?

WO: Én inkább azt mondanám, hogy az irodalmi mű egy másik aspektusát emeltük ki.

MN: Az, hogy papnak készült, teológiai tanulmányokat folytatott, adott valami pluszt rendezőként?

WO: Valóban pap akartam lenni, de ma már ateista vagyok. Húszéves koromban váltam azzá, nem kis változás volt, mondhatom. Ami leginkább megfogott templomba járó gyerekként, az a liturgia színpadiassága volt. A gyertyafény, a zene, a tömjén, az ének, az istentisztelet minden velejárója. Nem is beszélve a nagyböjt és a húsvét kontrasztjáról.

MN: A Bibliából filmes szemmel melyik sztori izgatja?

WO: Poncius Pilátusé, színpadra állították A Mester és Margaritát itt Londonban. Remek előadás volt. I. Constantinus alakja is izgat.

MN: A Lady Macbethet 500 ezer fontból (kb. 175 millió forint) gazdálkodta ki, ami a kosztümös drámák mezőnyében nagyon kis összegnek számít. Egy bibliai eposz is kijönne ennyiből?

WO: Szerintem ki. Minden attól függ, hogy mire költöd a pénzt. Mi arra költöttük, ami látszódik is a vásznon.

MN: Volt, amiről a szűkös költségvetés miatt le kellett lemondania?

WO: Állandóan matekoztunk, hogy mi fér bele, minek kell mindenképpen látszania, és mi történjen képen kívül. Nagy dilemma volt a ló lelövése. Az olcsó megoldás ilyenkor, hogy szerzel egy szabad lovat valamelyik közeli farmról, csinálsz egy közelit a ló pofájáról, majd bumm, elhangzik a lövés, és már mutatod is nagytotálban, ahogy a földön fekszik. Én viszont úgy gondoltam, hogy drámaibb lenne, ha megmutatnánk, ahogy lelövik. Ehhez viszont egy betanított ló kell, aki össze tud esni vezényszóra. Ez nem olcsó mulatság. Végül úgy döntöttünk, hogy a drámai hatás kedvéért megéri a befektetés.

MN: Egy államilag finanszírozott brit filmes program tette lehetővé, hogy néhány rövidfilmmel a háta mögött elkészíthesse az első nagyjátékfilmjét. Hány fordulón kellett átesnie?

WO: A forgatókönyvíró, a producer és én röviden összefoglaltuk, mit is akarunk, és beadtuk a tervünket. Háromszáz filmterv volt versenyben, ezekből három valósulhatott meg. A háromszáz jelentkező közül negyvennel beszélgettek el, 18 ment tovább. A 18-ba bekerülve egy 15 oldalas vázlatot kellett készíteni, 8 tervet választottak ki.  Ezen a ponton meg kellett írni a forgatókönyv első verzióját, de ezért már pénzt is kaptunk. Ebből a körből 5 film ment tovább, ekkor jött a második forgatókönyv-verzió. Ezekből választották ki a végső 3 filmet. Mindez egy másfél éves folyamat volt.

MN: Saját bevallása szerint volt egy Tarr Béla-i korszaka. Hogy épült fel belőle?

WO: Kénytelen voltam rájönni, hogy Tarr Béla nélkül mit sem érnek a fekete-fehér, hosszú beállítások. Ha nem Tarr Béla vagy, nem működik a dolog, megmarad minden külsőségnek. Két rövidfilmet is készítettem Tarr Béla hatása alatt, de csak utánzatok voltak, mások nem is lehettek. Kívülről talán hasonlítottak Tarr Béla világához, de a Tarr-filmek lelkét senki sem tudja megragadni. Egyedül Tarr Béla.

Köves Gábor

Lady Macbeth

false

William Oldroyd a vidéki Angliába helyezi át, és első filmes mivoltát meghazudtoló bátorsággal és magabiztossággal csupaszítja csontig Nyi­kolaj Leszkov Kisvárosi Lady Macbeth című kisregényét. Bár adaptációja konkrétan körülhatárolt térben és időben játszódik, problémafelvetése egyszerre egyetemes (szex és halál) és vakmerően aktuális (rassz és gender). A film formája tükrözi a cselekményt uraló elfojtást és frusztrációt: a kongó, nyomasztóan üres terek, a távolságtartó kamerakezelés, a zene hiánya és az elliptikus elbeszélés mind erősítik és szolgálják a tartalmat. Nehéz nem párhuzamot vonni Andrea Arnold Üvöltő szelek-adaptációjával, amely szintén csupasz, nyers stílusával, valamint feketék és fehérek (hierarchizált és tiltott) viszonyaival foglalkozott.

Oldroyd filmje könyörtelenül és átgondoltan masírozik a tragikus végkifejlet felé, és anélkül izgat és borzongat, hogy bármit is kendőzetlenül megmutatna.

Bacsadi Zsófia

Forgalmazza a magyarhangya

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.