dokumentumfilm - ÖSZTÖN

  • - bori -
  • 2010. december 16.

Film

A portréfilm hőse, Kothencz János állami gondozásban nőtt fel, s ma az egész országot behálózó ÁGOTA (Állami Gondoskodásban Élő és Veszélyeztetett Fiatalok Támogatásáért Alapítvány) vezetője. Életútja arról tanúskodik, hogy talán mégsem teljes képtelenség Münchhausen báró receptje: aki nagyon akarja, a saját hajánál fogva is kiránthatja magát a sárból.
A portréfilm hõse, Kothencz János állami gondozásban nõtt fel, s ma az egész országot behálózó ÁGOTA (Állami Gondoskodásban Élõ és Veszélyeztetett Fiatalok Támogatásáért Alapítvány) vezetõje. Életútja arról tanúskodik, hogy talán mégsem teljes képtelenség Münchhausen báró receptje: aki nagyon akarja, a saját hajánál fogva is kiránthatja magát a sárból. A hajósi gyerekotthon az ötvenágyas hálóteremmel és a kizárólag az erõszak nyelvét beszélõ felügyelõ tanárral; a nevelõszülõk, akik ráveszik a gondjaikra bízott fiút, hogy hagyja ott a középiskolát, és menjen el gályázni, nem éppen egy sikeres pálya útravalói. Kothencz János mást ad tovább a hasonló sorsú fiataloknak: "Sebeinket meg kell tanulni kezelni, méltósággal elhordani, és a lehetõ legjobbat kihozni belõlük."

Ezt a programot követte, amikor a saját keserves tapasztalatait elõnyre fordítva 1996-ban létrehozta az alapítványt, szó szerint aprópénzzel. Ma már kiterjedt tevékenységet folytat táboroztatással, az állami gondoskodásból kikerült ifjak utógondozásával, a lakótelepi csellengõknek szánt programokkal, de azt is felismerte, hogy a nagy intézetek lassú felszámolása nyomán szétszórt gyerekeknek alkalmat kell adni arra, hogy idõnként találkozzanak a sorstársaikkal. Úgy tûnik, a munkáját segítõ önkéntesek odaadása nem csak a karizmatikus vezetõnek szól; sokan lehetnek köztük, akik azt adják tovább másoknak, amit õk kaptak Kothencz Jánostól.

Fekete Zsuzsa nem most választ elõször gyermekvédelmi témát: 2005-ös, Bálint Csabával közösen rendezett filmje (A legkisebb sziget) Böjte Csabáról szólt. A lélekemelõ Ösztön egy tíznapos nyári tábor köré szervezi Kothencz János bemutatását, ami nagyon jó döntésnek bizonyul: a szokvány beszélõ fejes önvallomás helyett "akcióban" ismerhetjük meg a fõszereplõt, és a tábor végén a nézõnek is jut abból a katartikus élménybõl, amelyben a gyerekek részesültek.

Bemutatta a Magyar Nemzeti Filmarchívum

*****

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.