dokumentumfilm - ÖSZTÖN

  • - bori -
  • 2010. december 16.

Film

A portréfilm hőse, Kothencz János állami gondozásban nőtt fel, s ma az egész országot behálózó ÁGOTA (Állami Gondoskodásban Élő és Veszélyeztetett Fiatalok Támogatásáért Alapítvány) vezetője. Életútja arról tanúskodik, hogy talán mégsem teljes képtelenség Münchhausen báró receptje: aki nagyon akarja, a saját hajánál fogva is kiránthatja magát a sárból.
A portréfilm hõse, Kothencz János állami gondozásban nõtt fel, s ma az egész országot behálózó ÁGOTA (Állami Gondoskodásban Élõ és Veszélyeztetett Fiatalok Támogatásáért Alapítvány) vezetõje. Életútja arról tanúskodik, hogy talán mégsem teljes képtelenség Münchhausen báró receptje: aki nagyon akarja, a saját hajánál fogva is kiránthatja magát a sárból. A hajósi gyerekotthon az ötvenágyas hálóteremmel és a kizárólag az erõszak nyelvét beszélõ felügyelõ tanárral; a nevelõszülõk, akik ráveszik a gondjaikra bízott fiút, hogy hagyja ott a középiskolát, és menjen el gályázni, nem éppen egy sikeres pálya útravalói. Kothencz János mást ad tovább a hasonló sorsú fiataloknak: "Sebeinket meg kell tanulni kezelni, méltósággal elhordani, és a lehetõ legjobbat kihozni belõlük."

Ezt a programot követte, amikor a saját keserves tapasztalatait elõnyre fordítva 1996-ban létrehozta az alapítványt, szó szerint aprópénzzel. Ma már kiterjedt tevékenységet folytat táboroztatással, az állami gondoskodásból kikerült ifjak utógondozásával, a lakótelepi csellengõknek szánt programokkal, de azt is felismerte, hogy a nagy intézetek lassú felszámolása nyomán szétszórt gyerekeknek alkalmat kell adni arra, hogy idõnként találkozzanak a sorstársaikkal. Úgy tûnik, a munkáját segítõ önkéntesek odaadása nem csak a karizmatikus vezetõnek szól; sokan lehetnek köztük, akik azt adják tovább másoknak, amit õk kaptak Kothencz Jánostól.

Fekete Zsuzsa nem most választ elõször gyermekvédelmi témát: 2005-ös, Bálint Csabával közösen rendezett filmje (A legkisebb sziget) Böjte Csabáról szólt. A lélekemelõ Ösztön egy tíznapos nyári tábor köré szervezi Kothencz János bemutatását, ami nagyon jó döntésnek bizonyul: a szokvány beszélõ fejes önvallomás helyett "akcióban" ismerhetjük meg a fõszereplõt, és a tábor végén a nézõnek is jut abból a katartikus élménybõl, amelyben a gyerekek részesültek.

Bemutatta a Magyar Nemzeti Filmarchívum

*****

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.