VERZIÓ

Egy német sors

  • - barotányi -
  • 2016. november 11.

Film

A ma 105 éves Brunhilda Pomsel gyors-és gépíró titkárnőként dolgozott Joseph Goebbels náci propagandaminiszter alatt, a vele készült dokumentumfilm is látható a Verzión.

Brunhilde Pomsel idén ülte meg a 105. születésnapját, élettörténete a 20. századi német történelem valóságos keresztmetszetét nyújtja; született berliniként egyszerre dolgozott egy biztosítási ügyekkel foglalkozó zsidó ügyvédnek és egy memoárjait diktáló ősnácinak, 1933-tól a német birodalmi rádió hírosztályán talált állást, 1942-től pedig Joseph Goebbels propagandaminiszter hivatalában tűnt fel mint titkárnő, gyors- és gépírónő. A magát apolitikusnak valló hivatali dolgozó természetesen maga is NSDAP-tag lesz, amikor a náci rezsim egyik legfőbb korifeusa mellett dolgozik – a filmben is aprólékosan idézi fel néhai főnöke egyszerre elbűvölő és sátáni természetét, illetve archív felvételekkel is alátámasztott színészi/szónoki tehetségét. A három osztrák és egy német filmkészítő közös dokumentumfilmje a néhai titkárnő vívódásairól és kései szembesüléséről szól – a szokatlanul hosszú életút végén a sors legalább megadta neki a lehetőséget, hogy felgombolyítsa saját történetének fonalát. Az Egy német sors nem könnyű néznivaló – több szempontból sem. A szigorúan fekete-fehér képeken az idő varrta ráncok csak még kontúrosabbak lesznek, a sötét és világos képmezők szinte bántóan kontrasztosak, amihez sajátos ellenpontot nyújt Pomsel korát meghazudtolóan eleven tekintete és szellemi frissessége.

De a film leginkább a kényelmetlen tanulsága révén büntet: az embertelen, de hideg precizitással és a civilizáció látszólagos keretei között működő diktatúrákban az egyén lépésről lépésre csúszik bele egyre vállalhatatlanabb, de mindig jól kimagyarázható szerepekbe.

A filmet november 11-én vetítik a Toldi moziban,a 18 órakor kezdődő előadás után beszélgetés a film rendezőivel.

Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál, 2016. november 8–13., Budapest

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.