VERZIÓ

Egy német sors

  • - barotányi -
  • 2016. november 11.

Film

A ma 105 éves Brunhilda Pomsel gyors-és gépíró titkárnőként dolgozott Joseph Goebbels náci propagandaminiszter alatt, a vele készült dokumentumfilm is látható a Verzión.

Brunhilde Pomsel idén ülte meg a 105. születésnapját, élettörténete a 20. századi német történelem valóságos keresztmetszetét nyújtja; született berliniként egyszerre dolgozott egy biztosítási ügyekkel foglalkozó zsidó ügyvédnek és egy memoárjait diktáló ősnácinak, 1933-tól a német birodalmi rádió hírosztályán talált állást, 1942-től pedig Joseph Goebbels propagandaminiszter hivatalában tűnt fel mint titkárnő, gyors- és gépírónő. A magát apolitikusnak valló hivatali dolgozó természetesen maga is NSDAP-tag lesz, amikor a náci rezsim egyik legfőbb korifeusa mellett dolgozik – a filmben is aprólékosan idézi fel néhai főnöke egyszerre elbűvölő és sátáni természetét, illetve archív felvételekkel is alátámasztott színészi/szónoki tehetségét. A három osztrák és egy német filmkészítő közös dokumentumfilmje a néhai titkárnő vívódásairól és kései szembesüléséről szól – a szokatlanul hosszú életút végén a sors legalább megadta neki a lehetőséget, hogy felgombolyítsa saját történetének fonalát. Az Egy német sors nem könnyű néznivaló – több szempontból sem. A szigorúan fekete-fehér képeken az idő varrta ráncok csak még kontúrosabbak lesznek, a sötét és világos képmezők szinte bántóan kontrasztosak, amihez sajátos ellenpontot nyújt Pomsel korát meghazudtolóan eleven tekintete és szellemi frissessége.

De a film leginkább a kényelmetlen tanulsága révén büntet: az embertelen, de hideg precizitással és a civilizáció látszólagos keretei között működő diktatúrákban az egyén lépésről lépésre csúszik bele egyre vállalhatatlanabb, de mindig jól kimagyarázható szerepekbe.

A filmet november 11-én vetítik a Toldi moziban,a 18 órakor kezdődő előadás után beszélgetés a film rendezőivel.

Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál, 2016. november 8–13., Budapest

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.