Interjú

„Egyfajta őrültek”

Todd Haynes filmrendező

Film

May December című új, a Cannes-i Filmfesztivál versenyprogramjában bemutatott filmje kapcsán, a 71. San Sebastián-i Nemzetközi Filmfesztiválon adott exkluzív interjút lapunknak. Az I’m Not There – Bob Dylan élete, a Mildred Pierce vagy éppen a Távol a mennyországtól alkotójával az új filmjéről, a regényadaptációk lehetőségeiről, a szerelemről és a nőkről, közülük is főként Julianne Moore-ról beszélgettünk.

Magyar Narancs: Új filmje, a May December történetét Mary Kay Letourneau amerikai általános iskolai tanárnő esete inspirálta: szexuális viszonyt kezdeményezett az egyik 12 éves, hatodikos osztályos tanulójával, akinek – miközben ítélethirdetésére várt a kétrendbeli gyermek elleni erőszak miatt – gyermeket is szült. Az asszony 1998-tól 2004-ig börtönben volt, később újabb gyermeket szült a fiúnak, akivel 2005-től tizennégy éven keresztül házasságban élt. Filmje egy olyan párról szól, akik hasonló módon jöttek össze, húsz évvel később pedig már gyermekeiket nevelik. Miért kezelte ilyen lazán a valós eseményeket?

Todd Haynes: A forgatókönyvírás közben mindig van egy pont, amikor az alkotónak el kell távolodnia a valós eseményektől, tényleg el kell köteleznie magát, és meg kell valósítania a saját vízióit. Egy választóvonalról beszélünk, amely az inspirációtól a képekig és a produkció megtervezéséig húzódik. A vizuális megjelenítés, az elérni kívánt hangulatiság érzékeltetésére minden filmemnél készítek egy úgynevezett „mood boardot”, egyfajta képeskönyvet, amelyet más filmekből származó, illetve fotósok és festők munkáiból vett képi idézetekkel pakolok tele. Később ez lesz a sablon a film vizualizációjához és a történet vezetéséhez. Idén májusban, közvetlenül a Cannes-i Filmfesztivál előtt, volt egy retrospektívem a párizsi Centre Pompidou-ban, ahova eredeti munkát kértek. Jean-Luc Godard közvetlenül a May December előkészületei alatt, nagyjából két hónappal a forgatás megkezdése előtt halt meg. Tudtam, hogy valami olyasmit fogunk csinálni a Pompidou-projektként, ami egyfajta „meditáció” lesz a May December készítéséről, így végül egy rövidfilmet készítettünk, amely részben Godard előtt tiszteleg. Az öröksége megjelenik a nagyjátékfilmben is, az ázsiai színészek a 2 vagy 3 dolgot tudok csak róla című filmjéből mondanak el egy-egy passzust, de Bergman is hatott ránk, például azzal a szexsztorival, amelyet Bibi Anderson mesél a két fiúval való együttlétről a Persona szereplőjeként.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

Aki én vagyok

Az amerikai dokumentarista fotográfia egyik legfontosabb alakjának munkáiból először láthatunk önálló kiállítást Magyarországon. A tárlat érzékenyen és empatikusan mutat fel női sorsokat, leginkább a társadalom peremére szorult közösségek tagjainak életén keresztül. A téma végigkísérte Mark egész életművét, miközben ő maga sem nevezte magát feminista alkotónak. A művek befogadása nem könnyű élmény.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.