Nem kell divattervezőnek lenni, hogy mutatós embereket gusztusosan fényképezzünk, de azért nem árt: Tom Fordnak, a divatkirályból lett filmrendezőnek mindez nagyon megy, ilyen odaadóan még sosem filmezték le Amy Adams vizes testét és Jake Gyllenhaalt a zuhany alatt. Ford úgy képes megmutatni a finom kidolgozású testeken lefutó vízcseppeket, ahogy erre csak kevesen voltak képesek eddig a mozgókép történetében. Művész született, egy egyszerre érzelmes és hideg tekintetű auteur, aki úgy tudja a híres testeket elhelyezni a térben – legyen az egy rideg üvegpalota vagy a texasi sivatag sivár végtelenje –, hogy nincs az a parfümreklám, mely a nyomába érhetne. Ami a vízcseppek folyását illeti, az éppúgy drámai célt szolgál, mint a színészek szenvedése. Két talányosan összeérő történetben szenvednek és szenvedve zuhanyoznak a sztárok; Adamsnek egy szigorú feketébe öltöztetett csúcsművészeti csúcsmunkatárs, egy vastag keretes dizájnszemüvege mögül fuldokolva pislogó galerista figurája jutott, míg Gyllenhaal kettős szerepben tesz-vesz. Hol a sivatagban szenved el szörnyű csapásokat, hol egy párkapcsolati drámában néz jelentőségteljesen Amyre. A sok kényelmes talányból – ki kinek a képzeletében mit csinál –, és a művészien keretezett szimbólumokból egyvalami biztos: Tom Ford kirakatrendezőnek kimagasló. Még nem egészen egy Lynchbe oltott, Hitchcockkal keresztezett Bergman, de remekül játssza a művészt. Testeket közelről, felhőket messziről, utakat felülről nagyon tud. Csak ezt a fránya mondanivalót, azt nem kéne erőltetni.
Forgalmazza az UIP – Duna Film
