Film

A Bordélyház rendezőjével Párizsban beszélgettünk a tárgyhoz fűződő filmes és személyes élményeiről.

A magyar nemzet előtti prompt és határozott cigánygyónással kezdünk, ösztönszerűen tépődik föl roma lelkünkből az esdeklés: Szűz Máriám, mi ez? A vágóképek "mint a parancs", azon nyomban magukkal ragadnak, közös vezeklésbe fogunk, a magyar nép sine qua non a cigányságunk számára, nélküle nemhogy nem tud élni, nem is akar - és mégis csak a bajt, a mindenféle léhűtőségek, cirkalmatok veszedelmét hozza eme édes-nemes népre, amely szinte már aluszékonyan megengedő.

A mű aranymetszés-pontjában egy hozzávetőleg nyolcperces jelenet áll. Egyetlen beállításban, frontálisan látjuk egy esőverte autó szélvédőjét, amelyen olykor átsejlik egy süketnéma házaspár veszekedése, amelyet azonban így nemcsak nem látunk, de nem is hallunk:

New York, a gazdasági válság előtt két perccel, délelőtt. Stanley Tuccit páros lábbal rúgják ki egy befektetési bank (fikcióban vagyunk, nevezzük Lehman Sistersnek) sokadik emeletén elfoglalt állásából.

Folytatódik a családsorozat: Berényiék távollétében Hádész Arésszel haverkodik, Kronosz feljönne a pincéből, Zeuszt bántják, Poszeidón nyugdíjasként téblábol a lépcsőházban. Perszeusz már megint a világbékére hajt, Androméda viszont Perszeuszra.

A jövő héten mutatják be a magyar mozik Fliegauf Bence Csak a szél című, a romagyilkosságokra reflektáló új filmjét, amely megkapta az Ezüst Medvét februárban, a Berlini Filmfesztiválon. A rendezővel ennek apropóján beszéltünk.

Bob Fosse múzsájáért, Mihail Barisnyikov és Sam Shepard élettársáért nézők milliói lelkesedtek, s ő elcsavarta még King Kong fejét is. A postás mindig kétszer csenget, az Aranyoskám, A rettegés foka, a Mindhalálig zene, vagy épp a Frances sztárja a Taorminai Filmfesztiválon beszélt életútjáról.

Christopher Hampton Kúra című színműve Jung és Freud kapcsolatát dolgozza fel. A mű filmváltozata, a Veszélyes vágy nemrég került nálunk a mozikba. A 69 éves kanadai rendezővel a torontói filmfesztiválon beszéltünk.