Emberfejjel labdáztak az égre – Közszolgálati hisztéria a „szobordöntés” körül

  • Sághy Miklós
  • 2013. október 10.

Film

Érdemes megfigyelni, hogy a szobordöntés hogyan lesz fenyegető jelenséggé. Mindenekelőtt úgy, hogy a közszolgálati Híradó mindent háttérbe szorító, túlhangsúlyozott eseményévé válik.

Az M1 hétfő (szeptember 30.) esti Híradójában beszámolót láthattunk a Magyar Szolidaritás Mozgalom szobordöntő akciójáról, amely a Sztálint idéző hungarocell Orbán-alak lábának teátrális elfűrészelését és kötél segítségével történő előrebuktatását foglalta magában. E „szörnyűséget” a 19.30-kor kezdődő Híradó a rendezvény másnapján közel tíz percben tárgyalta és részletezte. Hevér Lóránt szívszorító narrációjával kísérve láthattuk az eseményeket, amelyeket aztán újra és újra megismételtek a pártrendezvényt kommentáló politikusok és közszereplők szavai alatt (összesen négyszer hullt alá a hungarocelltest, ebből kétszer a fej leszakadása is jól látszott). Az alig több mint félórás Híradóban feltűnően nagy teret kapott a performansz részletes, ismétlésekben bővelkedő bemutatása (szemben például a 2014-es költségvetést tárgyaló négy perccel), és a hangnem majdnem olyan drámai volt, mintha tényleg hús-vér ember sérült volna meg az eseményen. De hát erről nem volt szó, csupán a festett hungarocellt szurkálták, faragták késeikkel az „önmagukból kivetkőzött” emberek. A demonstrálók ugyanis vittek magukkal késeket, ezt is jól láthattuk a képeken, ahogyan például Bajnai Gordont is (számtalanszor), aki végig a helyszínen asszisztált. Az összeállítás üzenete meglehetősen világos: az ellenzék elvetemült és féktelen emberek csoportja – élükön a libatolvajjal –, amely a hatalom megszerzése érdekében sem erőszaktól, sem agressziótól nem riad vissza. Az elfogulatlan közszolgálati tájékoztatás látszatára ügyelve az összeállítás készítői megszólaltattak ismert ellenzéki politikusokat és elemzőket, akik elítélték vagy legalábbis elhibázottnak minősítették az eseményt.

false

Másnap (október 1-jén) ismét majd tízpercnyi műsoridőt szántak az M1 esti Híradójában a szobordöntésnek, jelentős mennyiségű felvételt ollózva az egy nappal korábbi adásból az új anyagba. Ismét láthattuk például a hungarocellfejet dobáló tűzoltó vidám masírozását, a rapper néphergelő, trágár performanszát, valamint ötször a szobordöntést, háromszor a fej leszakadását, és a drámai kommentár sem sokban változott az előző este hallottakhoz képest. Az elkövetkező napokban számtalan ürüggyel – legfőképpen kormánypárti kommentárok, ellenzéki nyilatkozatok, elhatárolódások kíséretében – folyamatosan a közszolgálati hírfolyamok fókuszában maradt a szobordöntés „vészterhes” eseménye. Az értelmezés nem sokat változott: az ellenzék nem tisztel semmit, s ha rajtuk múlna, polgárháború lenne, nyilvános lincselés, mint a mellékelt ábra, vagyis a Híradó képei mutatják.

Eltekintve a szóban forgó performansz kétes esztétikai és politikai értékétől, érdemes megfigyelni, hogy a szobordöntés hogyan lesz fenyegető jelenséggé. Mindenekelőtt úgy, hogy médiaeseménnyé válik, mégpedig a közszolgálati Híradó mindent háttérbe szorító, túlhangsúlyozott eseményévé. A nem túl sok Szolidaritás-párttagot és -szimpatizánst mobilizáló önbiztató rituálé a közszolgálati tévé segítségével a viták és a politikai közbeszéd középpontjába került. A relatíve kis történést az M1 monstrummá növesztette, és ami Magyarország legtöbb lakója számára teljességgel láthatatlan volna, az ily módon nemcsak láthatóvá, de túlhangsúlyozottá, fenyegetővé vált. A bemutatott képekhez nem is kell magyarázatot fűzni, elég azokat az extrém hosszú műsoridőben ismételgetni. Bár az akciót nyilván maguk a szervezők is zajosabbnak szánták, arra aligha számítottak, hogy az ő „uszító” performanszukkal ijesztgetik majd a magyarokat. A Szolidaritás örülhetne is, mert soha ennyi műsoridőt nem kapott a közszolgálati televízióban, csak hát épp akkor került a fókuszba, amikor olyan retorikai eszközhöz nyúlt, amit bárki azonnal szó szerintivé fordít, az eredeti céllal ellenkező értelmet sugallva. A közszolgálati televízió pontosan ezt tette, amikor gyilkosságként ábrázolta a hungarocellbábu ledöntését. A Híradó képsorain felnagyítva és premier plánban így nem mást látunk, mint a vész kitörését, amint Dopeman és egy tűzoltó emberfejjel labdázik az égre. A Híradó képeinek megértéséhez még a drámai, elcsukló hangú kommentárra sem volna szükség.

(M1 Híradó, szeptember 30. és október 4. között)

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.