Európa Filmhét: A lapátra tett isten (Joao Cézar Monteiro: Isteni komédia)

  • B. E.
  • 1996. december 19.

Film

Azt gyanítom, hogy az isteni komédia maradéktalan élvezetéhez nem árt benne lenni a korban. Akinek megvan még az összes csikófoga, röptében kapja el (be) a legyet, fast fooddal áldoz a gyomornak, és utcán nyalja a gépi fagylaltot, az nem lesz vevő a portugál Joao César Monteiro filmjére, melyet Isteni komédiaként játszottak el az Európa Filmhéten. (A Comédia de Deus: az eredeti címben a főhős neve rejtőzik, akit Joao de Deusnak hívnak, és aki játssza - Max Monteiro -, talán nem is olyan távoli rokona lehet a rendezőnek.)

Azt gyanítom, hogy az isteni komédia maradéktalan élvezetéhez nem árt benne lenni a korban. Akinek megvan még az összes csikófoga, röptében kapja el (be) a legyet, fast fooddal áldoz a gyomornak, és utcán nyalja a gépi fagylaltot, az nem lesz vevő a portugál Joao César Monteiro filmjére, melyet Isteni komédiaként játszottak el az Európa Filmhéten. (A Comédia de Deus: az eredeti címben a főhős neve rejtőzik, akit Joao de Deusnak hívnak, és aki játssza - Max Monteiro -, talán nem is olyan távoli rokona lehet a rendezőnek.)

A velencei fesztivál különdíjas mozija üdítően messze esik a fősodortól, nem illik bele sem az amerikai trendekbe, sem az európai mintákba. Hosszan és ráérősen mesél, kéjesen elidőzik a részleteken; szellemképet mutat a vegetatív örömökről, de a szépelgésnél többre tartja a disznólkodást, és nem riad vissza egy kis perverziótól sem.

Joao César Monteiro éppúgy benne jár már az érett férfikorban, mint Joao de Deus úr, a Paradicsomi Fagylaltozó istene. Az ő megfagyott költeményei népesítik be a valóságból a képzelet birodalmába nyúló, végtelen hosszú hűtőpultot. Mert a Paradicsomban nem ám csoki-, vanília- meg szimpla eperfagyi járja, hanem szójátékos és romantikus nevű, rafinált összetételű kompozíciók, melyekben szívének lángját, szerelmek ízét-illatát örökíti meg a hideg seregek ura. De Joao csak "lelki vezetője" az üzletnek; a gazda, a végső mozgató a szakmából megtollasodott, majd kiöregedett exörömlány, Judite, aki két lábon áll a földön és két kézzel söpri be este a kassza tartalmát. Pult és pénztár mögött pedig bájos nimfák és hamvas tündérkék állnak ropogós köpenyben és tisztára sikált kacsókkal - ők ihletik Joao de Deus hűs líráját.

Ihletik, mondom, és ez lényegében igaz is. Ám miként a nyalható, ehető művek testesebbek a szonetteknél, úgy a múzsai közreműködés sem merülhet ki egy éteri homlokcsókban. Joao lánykái szépségük összes adományán túl ifjúi testük összes nedvét is beleadják az isteni műbe, édes nyálat, sós verítéket és még a többi excrementumot, mit jobb meg sem nevezni. A fagylalt alapanyaga persze a tej, de még e rusztikus nedű is eszét veszti, ha előbb rózsás szűzi idomokat merítünk belé.

A nagy alkotó rajongva udvarolja e kedves, adakozó lánykákat, vacsorával, borral, nassal szolgál nekik, beavatja őket a fagylalt világtörténetébe, a higiénia és a szakma rejtelmeibe. Így telnek a mámoros hétköznapok, s a pult mögött egyre új lányok tűnnek fel, a pultban meg új fagylaltköltemények, s szaporodnak a lapok a Gondolatok könyvében. E kötet címe a nagy honfi- és költőtárs, Fernando Pessoa előtt tiszteleg, míg tartalma a régi szerelmeket őrzi: kis celofántasakban vörös és fekete, szőke és barna hajszálak göndörödnek, fanszőrzet-minták kunkorodnak, mellettük rövid leírás, pár soros emlékeztető. E fölött az értékes album fölött mereng és méláz esténként a hős az asztali lámpa meghitt fényében.

Ezt az isteni rendet borítja fel aztán Joao de Deus eposzi vétsége: utoljára már nemhogy fiatal, de fiatalkorú gyereklányra vet szemet, a drabális hentes legkisebb lányára. Még elkészülhet az opus magnum, az utolsó fagylaltköltemény, de már les rá a hübrisz, valamint a bosszúálló atya a miskároló késsel. Joao de Deus isteni szerencsével túléli a találkozást, de a kórházból az óvárosi kopott palotácskába, megannyi profán szentáldozás színhelyére megtérve csak üszkös romok fogadják, ledöntve az oltár, lángok martaléka lett a Gondolatok könyve... A Paradicsomi Fagylaltozóból amerikai fagyielosztó lett, csupa csillogó tükör és krómacél, a pultban szintetikus termékek. Csak az új lányok képviselik a folytonosságot. Szintén szépek.

B. E.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.