VERZIÓ 20.

„Más a félelemérzetünk”

Balogh Attila gimnazista, a Habiszti – Csak azért is! című dokumentumfilm főszereplője

Film

Dobray György új filmje a hasonló című, roma holokausztról szóló táncelőadás próbafolyamatát mutatja be, amelynek során megismerhetjük a 16 éves főszereplő, Balogh Attila hétköznapjait is. Vele most táncról, rapről és vallásról beszélgettünk.

Magyar Narancs: Mit kell tudni a Habiszti – Csak azért is élünk és táncolunk! című táncprodukcióról?

Balogh Attila: Az előadás a Madách Tánc- és Színművészeti Szakgimnáziumban készült, középpontjában a roma holokauszttal, amelyről sokkal kevesebbet lehet tudni, mint a zsidók elpusztításáról. Az előadás koreográfusa Kovács Gergely Csanád volt, a film forgatása idején pedig én játszhattam el benne az egyik szerepet. Azt hiszem, hogy a táncos társaim nevében is elmondhatom, hogy a feladat nagyon megterhelő volt, hiszen mindennap, minden próbán szembesültünk a múltban megesett borzalmakkal.

MN: Előtte hallottál a roma holokausztról?

BA: Igen, hallottam róla. A szüleimmel nagyon sok helyen járunk, nagyon sok rendezvényen megfordulunk, a megemlékezésekre is el szoktunk menni. Ennek köszönhetően én már 10–11 éves koromban szembesülhettem a romákat ért tragédiákkal. A roma holokauszt mellett például azzal is, ami a Csorba családdal történt Tatárszentgyörgyön.

MN: Mennyire jellemző a roma srácok körében, hogy ismerik ezeket az eseményeket?

BA: Úgy vettem észre, hogy az utóbbi időben egyre többen ismerik, és egyre kevésbé számítanak tabutémának a családon belül. A Habiszti tulajdonképpen azt a folyamatot igyekszik bemutatni, hogy mi, a szereplők, a próbák alatt hogyan éljük meg a múltbeli szörnyűségeket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”