„Más a félelemérzetünk”

Balogh Attila gimnazista, a Habiszti – Csak azért is! című dokumentumfilm főszereplője

Dobray György új filmje a hasonló című, roma holokausztról szóló táncelőadás próbafolyamatát mutatja be, amelynek során megismerhetjük a 16 éves főszereplő, Balogh Attila hétköznapjait is. Vele most táncról, rapről és vallásról beszélgettünk.

Magyar Narancs: Mit kell tudni a Habiszti – Csak azért is élünk és táncolunk! című táncprodukcióról?

Balogh Attila: Az előadás a Madách Tánc- és Színművészeti Szakgimnáziumban készült, középpontjában a roma holokauszttal, amelyről sokkal kevesebbet lehet tudni, mint a zsidók elpusztításáról. Az előadás koreográfusa Kovács Gergely Csanád volt, a film forgatása idején pedig én játszhattam el benne az egyik szerepet. Azt hiszem, hogy a táncos társaim nevében is elmondhatom, hogy a feladat nagyon megterhelő volt, hiszen mindennap, minden próbán szembesültünk a múltban megesett borzalmakkal.

MN: Előtte hallottál a roma holokausztról?

BA: Igen, hallottam róla. A szüleimmel nagyon sok helyen járunk, nagyon sok rendezvényen megfordulunk, a megemlékezésekre is el szoktunk menni. Ennek köszönhetően én már 10–11 éves koromban szembesülhettem a romákat ért tragédiákkal. A roma holokauszt mellett például azzal is, ami a Csorba családdal történt Tatárszentgyörgyön.

MN: Mennyire jellemző a roma srácok körében, hogy ismerik ezeket az eseményeket?

BA: Úgy vettem észre, hogy az utóbbi időben egyre többen ismerik, és egyre kevésbé számítanak tabutémának a családon belül. A Habiszti tulajdonképpen azt a folyamatot igyekszik bemutatni, hogy mi, a szereplők, a próbák alatt hogyan éljük meg a múltbeli szörnyűségeket.