VERZIÓ 20.

„Más a félelemérzetünk”

Balogh Attila gimnazista, a Habiszti – Csak azért is! című dokumentumfilm főszereplője

Film

Dobray György új filmje a hasonló című, roma holokausztról szóló táncelőadás próbafolyamatát mutatja be, amelynek során megismerhetjük a 16 éves főszereplő, Balogh Attila hétköznapjait is. Vele most táncról, rapről és vallásról beszélgettünk.

Magyar Narancs: Mit kell tudni a Habiszti – Csak azért is élünk és táncolunk! című táncprodukcióról?

Balogh Attila: Az előadás a Madách Tánc- és Színművészeti Szakgimnáziumban készült, középpontjában a roma holokauszttal, amelyről sokkal kevesebbet lehet tudni, mint a zsidók elpusztításáról. Az előadás koreográfusa Kovács Gergely Csanád volt, a film forgatása idején pedig én játszhattam el benne az egyik szerepet. Azt hiszem, hogy a táncos társaim nevében is elmondhatom, hogy a feladat nagyon megterhelő volt, hiszen mindennap, minden próbán szembesültünk a múltban megesett borzalmakkal.

MN: Előtte hallottál a roma holokausztról?

BA: Igen, hallottam róla. A szüleimmel nagyon sok helyen járunk, nagyon sok rendezvényen megfordulunk, a megemlékezésekre is el szoktunk menni. Ennek köszönhetően én már 10–11 éves koromban szembesülhettem a romákat ért tragédiákkal. A roma holokauszt mellett például azzal is, ami a Csorba családdal történt Tatárszentgyörgyön.

MN: Mennyire jellemző a roma srácok körében, hogy ismerik ezeket az eseményeket?

BA: Úgy vettem észre, hogy az utóbbi időben egyre többen ismerik, és egyre kevésbé számítanak tabutémának a családon belül. A Habiszti tulajdonképpen azt a folyamatot igyekszik bemutatni, hogy mi, a szereplők, a próbák alatt hogyan éljük meg a múltbeli szörnyűségeket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."