VERZIÓ 20.

„Más a félelemérzetünk”

Balogh Attila gimnazista, a Habiszti – Csak azért is! című dokumentumfilm főszereplője

Film

Dobray György új filmje a hasonló című, roma holokausztról szóló táncelőadás próbafolyamatát mutatja be, amelynek során megismerhetjük a 16 éves főszereplő, Balogh Attila hétköznapjait is. Vele most táncról, rapről és vallásról beszélgettünk.

Magyar Narancs: Mit kell tudni a Habiszti – Csak azért is élünk és táncolunk! című táncprodukcióról?

Balogh Attila: Az előadás a Madách Tánc- és Színművészeti Szakgimnáziumban készült, középpontjában a roma holokauszttal, amelyről sokkal kevesebbet lehet tudni, mint a zsidók elpusztításáról. Az előadás koreográfusa Kovács Gergely Csanád volt, a film forgatása idején pedig én játszhattam el benne az egyik szerepet. Azt hiszem, hogy a táncos társaim nevében is elmondhatom, hogy a feladat nagyon megterhelő volt, hiszen mindennap, minden próbán szembesültünk a múltban megesett borzalmakkal.

MN: Előtte hallottál a roma holokausztról?

BA: Igen, hallottam róla. A szüleimmel nagyon sok helyen járunk, nagyon sok rendezvényen megfordulunk, a megemlékezésekre is el szoktunk menni. Ennek köszönhetően én már 10–11 éves koromban szembesülhettem a romákat ért tragédiákkal. A roma holokauszt mellett például azzal is, ami a Csorba családdal történt Tatárszentgyörgyön.

MN: Mennyire jellemző a roma srácok körében, hogy ismerik ezeket az eseményeket?

BA: Úgy vettem észre, hogy az utóbbi időben egyre többen ismerik, és egyre kevésbé számítanak tabutémának a családon belül. A Habiszti tulajdonképpen azt a folyamatot igyekszik bemutatni, hogy mi, a szereplők, a próbák alatt hogyan éljük meg a múltbeli szörnyűségeket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.