Itt ez a túlzottan is életrevaló, jól ismert magyar átverõlegény, s most ott folytatná, ahol abbahagyta, csak az igények változatával ezúttal az unalmas wellnesskúriát változtatná - saját szerény közremûködésével - pénzes ezotéria-mániásoknak kísértetkastéllyá. Csakhogy valódi szellemre bukkan a pincében.
A verbális poénok alig érik el a kocsmai színvonalat, s helyzetkomikum gyanánt gyatrán kivitelezett, õsrégi börleszkkliséket látunk (kergetõzés, fenékre huppanás stb.). A jellemkomikum abban áll, hogy a színészek grimaszolnak és meresztgetik a szemüket, illetve erõsen gesztikulálnak. Mindeközben a rendezõ az általa kidolgozott képrögzítési metódusra hagyatkozik: a lassított tempóban felvett jeleneteket visszagyorsítja a vágóasztalon, ettõl a szereplõk mozgása szakadozott lesz, és egy fejfordítás alá is suhogó hangeffektust lehet keverni, az meg olyan rajzfilmszerû. A formai ötlet a korábbi filmjeiben azért bizonyult mûködõképesnek, mert kiegészítette, s nem helyettesítette a humort.
Tímár Péter a magyar vígjáték erõs tehetségeként indult (Egészséges erotika), majd filmrõl filmre küzdötte magát lejjebb. S most azt bizonyította, hogy még a Le a fejjel! c. kínos pojácáskodásnál is van lejjebb.
Forgalmazza a Hungaricom
*
