8. Verzió

Forradalom a színpadon

  • - kyt -
  • 2011. november 3.

Film

A címbeli angol szókapcsolat (staging a revolution) már a hatvanas évek ellenkultúrájában felbukkant radikális színjátszói imperativusként, de annak az ellenkultúrának nem kellett szembenéznie mondjuk az utolsó európai diktatúra sötét önkényével. A mai Belaruszban valamivel nehezebb helyzetben vannak, akiknek elegük van. Róluk, pontosabban egy szűk körről, a keresetlen egyszerűséggel Szabad Színháznak nevezett csoportról szól ez a filmriport.

 

Jóarcú fiatalok követik egymást a kamera előtt, egy részük - a független társulat alapítói - profi színész, a többiek itt, egy hangulattalan hodályban tanulják a mesterséget. Az ellenzékiség fonala tulajdonképpen szakadásmentes, valahonnan a szovjet időkből gombolyodik elő, az önmaga által így meghatározott "jeans-nemzedék" idejéből, amely botra kötözött farmerdzsekit lengetve akart magának szabadságot. Aztán máris egy olyan független országban találta magát - általános szürkeség, kihalt utcák -, ahol még épülni sem kezdett, máris hozzáláttak lebontani a jogállamot.

Maga a film rokonszenves kiállás a bátor színészek mellett, a nemzetközi megismertetésüktől remélt védelem érdekében végrehajtott, tapsot érdemlő akció. 'k ugyanis csak félig-meddig titokban léphetnek a közönségük elé, e-mail üzenetekben terjesztett időpontokban, egy nyomorúságos helyszínen külső-Minszkben. Ne higgyük persze, hogy a hatóságok alszanak: a film végére Belaruszban vége az internet szabadságának is, és ki tudja, nem ül-e éppen börtönben Natasa, Kolja, Jaro vagy Szveta.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.