Film

Gemma Bovery

Film

2010-ben Stephen Frears adaptálta Posy Simmonds Tamara Drewe című elmés, ironikus képregényét, Gemma Arterton főszereplésével. Most meg az a furcsa helyzet állt elő, hogy Anne Fontaine Simmonds másik hasonló művét vitte filmre, szintén Gemma Arterton főszereplésével.

Az írónő programszerűen forgat ki és helyez kortárs környezetbe nagy 19. századi regényeket (a Tamara Drewe Thomas Hardy Far from the Madding Crowd c. regényét, míg a Gemma Bovery, nem találják ki, Flaubert Madame Bovaryját). A „tragikus hősnő” archetípusát gyakran szubverzíven használja, amitől a képregények kapnak némi feminista gellert, az eredeti regények drámaibb hangnemét pedig szatírával keveri, a cselekményt önreflexív utalásokkal tűzdeli meg.

A Gemma Bovery összes izgalmát az adaptált mű adja, a rendező nem sokat tesz hozzá az alapanyaghoz. Viszont sikerült megőriznie Simmonds kesernyés, de humoros hangját, és úgy emelte át figuráit, hogy azok egyszerre maradtak életszerűek és kissé eltúlzottak, archetipikusak.

Ahogy a kisvárosi pék mohó voyeurként figyeli Boveryék életét, és minden vágya, hogy beléphessen az előtte zajló történetbe, sőt formálhassa, nos, abban nyugtalaní­tóan magunkra ismerhetünk. A film játékosan, szinte észrevétlenül feszegeti, hogy miért is szeretünk narratív sémákat erőltetni a való éle­tünkre, s ilyenformán a művészet utánozza-e az életet, vagy fordítva. A gyenge láncszem viszont épp a főhőst alakító, de sajnos súlytalan Gemma Arterton. Így végül egy korrekt, kellemes, de nem elég csípős, tét nélküli adaptációt kapunk.

A Mozinet bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.