Film

Gemma Bovery

Film

2010-ben Stephen Frears adaptálta Posy Simmonds Tamara Drewe című elmés, ironikus képregényét, Gemma Arterton főszereplésével. Most meg az a furcsa helyzet állt elő, hogy Anne Fontaine Simmonds másik hasonló művét vitte filmre, szintén Gemma Arterton főszereplésével.

Az írónő programszerűen forgat ki és helyez kortárs környezetbe nagy 19. századi regényeket (a Tamara Drewe Thomas Hardy Far from the Madding Crowd c. regényét, míg a Gemma Bovery, nem találják ki, Flaubert Madame Bovaryját). A „tragikus hősnő” archetípusát gyakran szubverzíven használja, amitől a képregények kapnak némi feminista gellert, az eredeti regények drámaibb hangnemét pedig szatírával keveri, a cselekményt önreflexív utalásokkal tűzdeli meg.

A Gemma Bovery összes izgalmát az adaptált mű adja, a rendező nem sokat tesz hozzá az alapanyaghoz. Viszont sikerült megőriznie Simmonds kesernyés, de humoros hangját, és úgy emelte át figuráit, hogy azok egyszerre maradtak életszerűek és kissé eltúlzottak, archetipikusak.

Ahogy a kisvárosi pék mohó voyeurként figyeli Boveryék életét, és minden vágya, hogy beléphessen az előtte zajló történetbe, sőt formálhassa, nos, abban nyugtalaní­tóan magunkra ismerhetünk. A film játékosan, szinte észrevétlenül feszegeti, hogy miért is szeretünk narratív sémákat erőltetni a való éle­tünkre, s ilyenformán a művészet utánozza-e az életet, vagy fordítva. A gyenge láncszem viszont épp a főhőst alakító, de sajnos súlytalan Gemma Arterton. Így végül egy korrekt, kellemes, de nem elég csípős, tét nélküli adaptációt kapunk.

A Mozinet bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.