Film

Ne zavarjatok!

  • Szabó Ádám
  • 2015. május 24.

Film

A borzalmas francia vígjátékoknak mára már veretes hagyományuk van itthon, legalább kéthetente érkezik egy ilyen a magyar mozikba. Többségük már
a címében lehúzza a sokadik rókabőrt a családról, házasságról, szerelemről, és a továbbiakban sem akar eredetibb lenni vagy többet mondani, mint hasonszőrű társai. A Ne zavarjatok! tökéletesen illeszkedik a sorba, bár címében meglepő módon nem hordozza a „bazi” szót, noha ezzel véget is érnek a pozitívumai. Eleve sokatmondó, hogy egy filmet azzal a Christian Claviert-rel akarnak ránk sózni, akinek a neve mellől kikoptathatatlan a „Jöttünk, láttunk, visszamennénk sztárja” jelzős szerkezet. Nos, a Jean Reno melletti ökörködés 12 éve történt.
A Ne zavarjatok! a két lábon járó sztereotípiák két fajtáját vonultatja fel: felső középosztálybeli sznob franciákat és idióta bevándorlókat. Össze is csapnak néha egymással poénfronton – ezek még a mérsékelten szórakoztató pillanatok közé tartoznak –, de az igazi bonyodalmat a szekrényből előkerülő párkapcsolati csontvázak jelentenék. Szegény Christian Claviert, a fogorvos mindeközben nem tudja meghallgatni újonnan vásárolt dzsesszlemezét; hol a bejárónő, hol a lengyel kőműves (ő amúgy portugál) zavarja meg, aztán pedig jön a semmirekellő fiú, a még semmirekellőbb asszony és a semmirekellőbbnél is semmirekellőbb barát. Akad még házmester, egy másik bejárónő, szomszédság, tehát tényleg mindenkit elénk vezetnek, hogy átérezhessük, mennyire sanyarú a főhős sorsa. De nem érezzük. A főhős ugyanis maga irritálóbb, mint a rokonság és szomszédság együttvéve.

Forgalmazza a Cinetel

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."