Azonban akad, aki még a szokottnál is érzékletesebben igazolhatja ezt az állítást, s ilyen férfiú Ronit Kertsner 2010-es dokumentumfilmjének hőse is. Romuald Waszkinel lengyel katolikus pap ugyanis azonos Jacob Weksler holokauszt-túlélővel, ám az ő története nem valamiféle kalandos identitásbújócskát tár a nézők elé, sokkal inkább annak fájdalmas példázatát kínálja, hogy az amúgy olyannyira természetes, párhuzamos identitások az egyén és a külvilág számára egyaránt súlyos problémát, s jószerint áthidalhatatlan szakadást eredményezhetnek. A származására felnőttként ráébredő lublini egyetemi pap tanár szülőhazájában a lengyel katolikus egyház antiszemitizmusával kerül szembe, míg az Izraelben felkeresett vallásos kibucban a saját zsidóságát megélni vágyó pap katolicizmusa bizonyul zavaró tényezőnek. Jóllehet, a csendben s egyszersmind megrendítően tépelődő Romuald atya nem a katolikus dogmákhoz ragaszkodik, hanem csakis Jézushoz, aki zsidó és keresztény volt egy személyben, s akit megtagadni képtelenség lenne. A történetből kirajzolódó emberi tragédia, a szó szerint életbevágó kérdés eldönthetetlensége, s egészen profánul fogalmazva, a szerencsés szereplőválasztás mellékessé, sőt szinte bocsánatossá teszi a film iskolás elbeszélésmódját, amely hol a pátosszal, hol a keresetlenség mímelésével tesz próbát. Igaz, amint azt a fent említett két világvallás tanításából is tudhatjuk, akár már egyetlen igaz ember hatalmas dolgokra lehet képes. Hát akkor hogyan is ne lenne elegendő a helyét hasztalan kereső Weksler-Waszkinel szereplése egy dokumentumfilm sikeres elkészítéséhez?
8. Verzió
Hasadás
Coincidentia oppositorum - ez a XV. századi filozófus és teológus, a nagy Cusanus legmaradandóbb formulája, amely sok egyéb mellett az emberre is áll, hiszen valóban mindahányan az ellentétek találkozási pontjai vagyunk.
