Azonban akad, aki még a szokottnál is érzékletesebben igazolhatja ezt az állítást, s ilyen férfiú Ronit Kertsner 2010-es dokumentumfilmjének hőse is. Romuald Waszkinel lengyel katolikus pap ugyanis azonos Jacob Weksler holokauszt-túlélővel, ám az ő története nem valamiféle kalandos identitásbújócskát tár a nézők elé, sokkal inkább annak fájdalmas példázatát kínálja, hogy az amúgy olyannyira természetes, párhuzamos identitások az egyén és a külvilág számára egyaránt súlyos problémát, s jószerint áthidalhatatlan szakadást eredményezhetnek. A származására felnőttként ráébredő lublini egyetemi pap tanár szülőhazájában a lengyel katolikus egyház antiszemitizmusával kerül szembe, míg az Izraelben felkeresett vallásos kibucban a saját zsidóságát megélni vágyó pap katolicizmusa bizonyul zavaró tényezőnek. Jóllehet, a csendben s egyszersmind megrendítően tépelődő Romuald atya nem a katolikus dogmákhoz ragaszkodik, hanem csakis Jézushoz, aki zsidó és keresztény volt egy személyben, s akit megtagadni képtelenség lenne. A történetből kirajzolódó emberi tragédia, a szó szerint életbevágó kérdés eldönthetetlensége, s egészen profánul fogalmazva, a szerencsés szereplőválasztás mellékessé, sőt szinte bocsánatossá teszi a film iskolás elbeszélésmódját, amely hol a pátosszal, hol a keresetlenség mímelésével tesz próbát. Igaz, amint azt a fent említett két világvallás tanításából is tudhatjuk, akár már egyetlen igaz ember hatalmas dolgokra lehet képes. Hát akkor hogyan is ne lenne elegendő a helyét hasztalan kereső Weksler-Waszkinel szereplése egy dokumentumfilm sikeres elkészítéséhez?
Figyelmébe ajánljuk
Hurrá, itt a gyár!
Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.
Profán papnők
Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügynökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.
Vezető és Megvezető
Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.
Viszonyítási pontok
Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.
Kliséből játék
A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.
Hallják, hogy dübörgünk?
A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leginkább valami korrupt autokrácia.
Próbaidő
Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.