Telt házas koncert a Szigeten, közös fellépések sorozata jó nevû külföldi skazenekarokkal (New York Ska Jazz Ensemble, Rotterdam Ska Foundation,
The Slackers stb.) - most a 2003 tavaszán színre lépett Pannonia Allstars Ska Orchestra az egyik legjobban pörgõ magyar zenekar. Mit kell tudni a gyökerekrõl, és miért gondolják a népek, hogy a ska kapcsolatban áll a szélsõjobbal? - Lipi (dob) és KRSA (ének, ragga) errõl is mesél.
Lipi: Kezdetben csak annyit tudtunk, hogy ez egy kötött, a maga nemében unalmas, repetitív mûfaj. Olyan tánczene, amit nehéz játszani, pontosan az ellenõrizhetõsége miatt; nem olyan, hogy "hú, de sok mindent tudok a hangszeremen". Nem egy öntörvényû elõadónak való, hanem inkább azoknak, akik a zenéhez alázattal viszonyulnak, illetve megfigyelik, hogy amikor ez kialakult, hogyan is épülhetett fel. Itthon ezt senki nem játszotta, fejhallgatóval pedig nehéz rájönni, mit csinálnak.
Magyar Narancs: A próbákon sem szoktatok kísérletezni?
L: De igen, abszolút. Ha visszamegyünk a skamuzsika gyökeréhez, az ötvenes évekig, azt látjuk, hogy nem más, mint mento és rhythm and blues, jamaicai, karibi elõadásban. Szóval eleve fúziós zene, de voltak ott még mindenféle népek a portugál cigányoktól kezdve, aztán megérkezett a dzsessz is, a maga kultúrájával. Jellemzõ a skára, hogy befogadó zene, a Skatalites is játszott Beatles-számokat, ha úgy érezte, hogy az egy olyan groove. Hülyeségbõl nekimentek, gondolom - vagyis ki lehet és ki is kell próbálni dolgokat.
KRSA: Mi is rengeteg zenét használunk, a ska utódmûfajait, a rocksteadyt, a reggae-t, a dubot, a dancehallt, és sok dzsesszelemünk is van, hiszen nagyon szeretjük a skajazzt is.
L: Egy halvány street-rock beütés is van. Bár kezdetben ezen voltak nézeteltérések, a lényeg az, hogy mindenki rakja bele a magáét, de az alja, a tömege az lehetõleg igazodjon a ska autentikus formájához, mert az adja meg, hogy milyen zenét is játszol. És ha már van pofánk magunkat skazenekarnak hívni, akkor kutyakötelességünk azt csinálni.
MN: Mennyire fontos, hogy üzenet legyen a szövegekben?
L: Feltétlenül, de minden ideológiától mentesen. Nekünk egy kicsit jobban oda kell figyelnünk, mint egy német vagy egy angol zenekarnak, mert ott tudják, hogy egy skabandától mit lehet várni. Véleménynek persze kell lennie, csak mindenféle ideológiától mentesen. Egy ilyen tánczene elég jó csatorna ahhoz, hogy kibukjon az igazság, és könnyen átmegy bizonyos szûrõkön is, mert akiknek odacsap, talán észre sem veszik. Roppant aranyosak vagyunk, és közben el lehet mondani, hogy mi a gáz. És ahogy megy az idõ, egyre jobban oda kell figyelni, és egyre bátrabban kell odamondani.
MN: Nem volt abból problémátok, hogy a nyolcvanas évek végén a ska környéki megmozdulások gyakran a szélsõjobboldali ideológiával társultak?
L: Ez nagyon bonyolult! Abban az idõben zajlott a hungarománia, ami nyilván szociológiai és politikai töltetû megnyilvánulása volt azon fiataloknak, akik díszmagyarba öltöztek. Ott voltak azok a magukat szkinhednek nevezõ emberek, akiknek nem is volt közük a szkinhed kultúrához, inkább boneheadeknek nevezném õket, de mindegy. Mindenesetre az akkori diktatúra hazug módon úgy állította be, mintha a skára ez a látásmód lenne jellemzõ. Igazából nem tudok fasiszta vagy szélsõjobboldali skazenekarról. Azt én is éreztem, hogy micsoda baromság azt énekelni, hogy "Megváltozik Budapest, és attól tartok, olyan lesz, mint Kairó", de annak a zenekarnak egy része azt sem tudta, mirõl van szó. Egyébként jó szám volt, és talán a legjellemzõbb példa ebben a témában...
MN: Azért a Skanzelizének is voltak erõs kitételei...
L: Igen, voltak necces dolgok. De azt is tudni kell, hogy ha ma megszólalnak, teljesen elhatárolódnak ettõl. Amikor a CsizmáSKAndúrral elindultunk, már régóta nem volt Magyarországon skazenekar, tulajdonképpen mi kezdtük újra, zsír egyedül voltunk. És mindig be kellett mondani a bulik elején, hogy ez a zene nemtõl, fajtól, mindentõl független, de közben azon gondolkodtunk, hogy bemondjuk-e, vagy pedig "az a gyanús, ami nem gyanús?" - szóval, hogy mi legyen... Fostunk, de az már leszögez-hetõ: maflás nem érkezett. Eddig. Szerintem sikerült a szcénát tisztára mosni, és a továbbiakban is igyekszünk ennek megfelelni. Volt olyan nap, hogy egyszerre hívtak el egy szélsõjobboldali rendezvényre meg egy nagyon kemény szélsõbalos bulira - persze egyiket sem vállaltuk, de nagyon fura volt, egy nap alatt kiegyensúlyozódott a mérleg. Ugyanakkor tavaly csináltam a skatábort, s éppen Kelenföldön plakátoztam az aluljáróban, amikor odajöttek a boneheadek: "Skabuli? Az tökjó!" Na de ott állt a plakáton, hogy "Ska Against Racism", mire azt mondták, "hú, ez nem tetszik nekünk, inkább le-szedjük és megverünk!". Én meg mondtam, "szedjétek le, de ne verjetek meg, én egy sima plakátfiú vagyok, hagyjatok engem békén!", s így le tudtam lépni, bár a plaká-tokat leszedték. Szóval van még ilyen, de szerintem ez már eléggé elszigetelt dolog.
KRSA: Nagyon erõsen kommunikáltuk, hogy ez jamaicai zene, innentõl nagyon betegnek kell lennie, aki rasszista színben próbálja beállítani a skát vagy a zenekart. A nevünket viselõ számnak is pontosan azért olyan egyszerû, már-már bugyutába hajló a szövege, hogy teljesen világos legyen, ennek hol a helye.
Réz György
