tévésmaci

Hotel Majom

  • tévésmaci
  • 2022. március 9.

Film

Amikor Sztupa és Troché megfestették a telet, csak Sztupa használt ecsetet, palettát, kéket és kármint, de ő annál inkább.

Kezdjük azon, hogy imádott beöltözni, egy jó jelmez a siker kulcsa, vallotta. Kedvence ugyan a munkásruha volt, azzal a bizonyos kőművész dekoltázzsal, de festőnek is nagyon tudott kinézni, tényleg, mint a Tanyaszínház első Cavaradossija, amikor III. Bangó Ernő kíséretével nyomja a Képáriát a falu legszebb lányának, akkora svájci sapkája volt például, mint egy malomkerék, a köpenye meg végig a hátán harmonikázott hosszában, a körme alatt terpentin; törlőrongy és ecsettálak körülötte mindenfelé. Ehhez képest olyat festett, hogy az majd’ megszólalt, a hava szikrázott, a szereplői akár Bruegel varázsütésre valószerűvé s huszadik századivá egyenesedő hősei, színtiszta természet a hiperrealizmus tanácstalansága nélkül, marha nagy jókedvében a világnak. Semmi giccs, semmi „téli táj”, mégis tél volt, s minden és mindenki téli dolgát tette, például fáztak és húzták a ródlit. Meg nem mondtad volna, hogy nem művész pingálta. Troché szavakkal dolgozott. Úgy elmesélte a telet, mint annak a rendje, egy szuszra. Beszélt ő mindenről, hóemberről, szikrát szóró gőzvasútról, bekecsről, kucsmáról és a táltos istennyiláról, Ómafa meg a jobb kezével csapkodta a bal vállát, s a ballal a jobbat, ahogy a fázást a színészeknek tanítják az iskolában, s másra sem vágyott a beszéd hallatán, csak egy bögre jó forró teára, disznótoros vacsorára. Nézte Sztupa a telét, és elégedett volt. Troché összegyűjtötte egy csomagba a szavait, és ugyancsak elégedett volt. Ómafa meg csak ámult és bámult, bár ez szokása volt neki amúgy is.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.