Amikor Sztupa és Troché eltűntek a múlt ködében, adódott egy kis tanácstalanság. A köd ugyanis nagyobb volt, mint képzelték, s ez Trochét eléggé megviselte. Te, Sztupa, én nem emlékszem semmire, volt egy élénkkék színű ingpulóverem narancssárga gallérral, tudom, hol laktunk, hogy hova jártam iskolába, egyszer orrba vágtam egy gyereket, tudom, hogy merre kellett menni, merre volt a posta meg a gyár, de nem emlékszem semmire. Hogy mi történt, arra sem, de hogy mit gondoltam, s miért történt úgy, ahogy nem emlékszem, nos, az végképp kiesett, visszafordíthatatlanul.