Kakas az asztal mellett

Amikor Sztupa és Troché, a munkatábor rémei a talpfatelítőbe kerültek, pár nap alatt megugrott a termelés.

A talpfa lelke a telítettség, mondta a hetedik napon Troché az őrparancsnoknak, mire az bikacsökkel lesújtott reá. Troché összerogyott, az őrparancsnok káromkodott, s három nap múlva egy sokkal távolabbi, sokkal szörnyűbb munkatáborban találta magát, immár nem is annyira őrparancsnokként, inkább rabként – ott, ahol nem voltak sem talpfák, sem lelkek. Mindez csak arra szolgál például, hogy az információáramlás abban az emberalatti korban is zakatolt feltartóztathatatlanul. Tényleg egy-két nap alatt feljutott a legfelső szintekig a dombóvári csoda híre. Az elvtársak a talpfatelítés új aranykorának eljövetelét vizionálták, s nem is alaptalanul. Sztupa és Troché a szarból is várat építettek, méghozzá fütyörészve, olajos pofájukon komisz vigyorral, a többi rab arculatán dettó, csupa lerobbant alak, de mindenki úgy akart kinézni és egyáltalán nézni, mint ők, akikről meg nem mondtad volna, hogy nem a fénykorukat élik. Pedig nem élték, nincs a világon olyan munkatábor, amelyik ne lenne szívás, de ezt nyilván nem Kolumbusz fedezte fel. A felhalmozott – nem túl jó minőségű – fűrészárukészlet már az első héten kifutott, az utolsó szállítmányt épp a bikacsökös incidens idején stószolták fel a vasúti pőrekocsikra. A szokatlanul gondos telítés persze ezt a kontingenst is bearanyozta, de az új világ csak ezután köszöntött be. Az új őrparancsnok a telepvezetővel együtt érkezett az eligazításra, hozott egy láda konzervet, a szabad világ óta nem láttak ilyet a rabok, majdra hozta, naná, de a majd is eljön egyszer, pláne, ha erősen rágondol az ember, vagy inkább másra sem gondol, csak rá, hisz’ miért is lenne érdemes bármire gondolni, hogyha úgysem jön ki jól belőle az ember. Innen pedig minden úgy folytatódott, mint a Lúdas Matyiban, a telepvezető sürgönyözött a fűrésztelepnek, a fűrésztelep sürgönyözött az erdőgazdaságnak, s nemsokára furcsa kis csoport tűnt fel a közeli tölgyesben. Sztupa és Troché tiszta ingben, valamennyire kimosakodva, már amennyire az ő halmozottan kátrányos helyzetükben ez lehetséges volt.