tévésmaci

Kakas az asztal mellett

  • tévésmaci
  • 2023. november 22.

Film

Amikor Sztupa és Troché, a munkatábor rémei a talpfatelítőbe kerültek, pár nap alatt megugrott a termelés.

A talpfa lelke a telítettség, mondta a hetedik napon Troché az őrparancsnoknak, mire az bikacsökkel lesújtott reá. Troché összerogyott, az őrparancsnok káromkodott, s három nap múlva egy sokkal távolabbi, sokkal szörnyűbb munkatáborban találta magát, immár nem is annyira őrparancsnokként, inkább rabként – ott, ahol nem voltak sem talpfák, sem lelkek. Mindez csak arra szolgál például, hogy az információáramlás abban az emberalatti korban is zakatolt feltartóztathatatlanul. Tényleg egy-két nap alatt feljutott a legfelső szintekig a dombóvári csoda híre. Az elvtársak a talpfatelítés új aranykorának eljövetelét vizionálták, s nem is alaptalanul. Sztupa és Troché a szarból is várat építettek, méghozzá fütyörészve, olajos pofájukon komisz vigyorral, a többi rab arculatán dettó, csupa lerobbant alak, de mindenki úgy akart kinézni és egyáltalán nézni, mint ők, akikről meg nem mondtad volna, hogy nem a fénykorukat élik. Pedig nem élték, nincs a világon olyan munkatábor, amelyik ne lenne szívás, de ezt nyilván nem Kolumbusz fedezte fel. A felhalmozott – nem túl jó minőségű – fűrészárukészlet már az első héten kifutott, az utolsó szállítmányt épp a bikacsökös incidens idején stószolták fel a vasúti pőrekocsikra. A szokatlanul gondos telítés persze ezt a kontingenst is bearanyozta, de az új világ csak ezután köszöntött be. Az új őrparancsnok a telepvezetővel együtt érkezett az eligazításra, hozott egy láda konzervet, a szabad világ óta nem láttak ilyet a rabok, majdra hozta, naná, de a majd is eljön egyszer, pláne, ha erősen rágondol az ember, vagy inkább másra sem gondol, csak rá, hisz’ miért is lenne érdemes bármire gondolni, hogyha úgysem jön ki jól belőle az ember. Innen pedig minden úgy folytatódott, mint a Lúdas Matyiban, a telepvezető sürgönyözött a fűrésztelepnek, a fűrésztelep sürgönyözött az erdőgazdaságnak, s nemsokára furcsa kis csoport tűnt fel a közeli tölgyesben. Sztupa és Troché tiszta ingben, valamennyire kimosakodva, már amennyire az ő halmozottan kátrányos helyzetükben ez lehetséges volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.