tévésmaci

Kakas az asztal mellett

  • tévésmaci
  • 2023. november 22.

Film

Amikor Sztupa és Troché, a munkatábor rémei a talpfatelítőbe kerültek, pár nap alatt megugrott a termelés.

A talpfa lelke a telítettség, mondta a hetedik napon Troché az őrparancsnoknak, mire az bikacsökkel lesújtott reá. Troché összerogyott, az őrparancsnok káromkodott, s három nap múlva egy sokkal távolabbi, sokkal szörnyűbb munkatáborban találta magát, immár nem is annyira őrparancsnokként, inkább rabként – ott, ahol nem voltak sem talpfák, sem lelkek. Mindez csak arra szolgál például, hogy az információáramlás abban az emberalatti korban is zakatolt feltartóztathatatlanul. Tényleg egy-két nap alatt feljutott a legfelső szintekig a dombóvári csoda híre. Az elvtársak a talpfatelítés új aranykorának eljövetelét vizionálták, s nem is alaptalanul. Sztupa és Troché a szarból is várat építettek, méghozzá fütyörészve, olajos pofájukon komisz vigyorral, a többi rab arculatán dettó, csupa lerobbant alak, de mindenki úgy akart kinézni és egyáltalán nézni, mint ők, akikről meg nem mondtad volna, hogy nem a fénykorukat élik. Pedig nem élték, nincs a világon olyan munkatábor, amelyik ne lenne szívás, de ezt nyilván nem Kolumbusz fedezte fel. A felhalmozott – nem túl jó minőségű – fűrészárukészlet már az első héten kifutott, az utolsó szállítmányt épp a bikacsökös incidens idején stószolták fel a vasúti pőrekocsikra. A szokatlanul gondos telítés persze ezt a kontingenst is bearanyozta, de az új világ csak ezután köszöntött be. Az új őrparancsnok a telepvezetővel együtt érkezett az eligazításra, hozott egy láda konzervet, a szabad világ óta nem láttak ilyet a rabok, majdra hozta, naná, de a majd is eljön egyszer, pláne, ha erősen rágondol az ember, vagy inkább másra sem gondol, csak rá, hisz’ miért is lenne érdemes bármire gondolni, hogyha úgysem jön ki jól belőle az ember. Innen pedig minden úgy folytatódott, mint a Lúdas Matyiban, a telepvezető sürgönyözött a fűrésztelepnek, a fűrésztelep sürgönyözött az erdőgazdaságnak, s nemsokára furcsa kis csoport tűnt fel a közeli tölgyesben. Sztupa és Troché tiszta ingben, valamennyire kimosakodva, már amennyire az ő halmozottan kátrányos helyzetükben ez lehetséges volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.