Meghalt a Boogie Nights pornó-operatőre – Ricky Jay 72 éves volt

Film

Nemcsak Las Vegas-szerte híres showman, nemcsak David Mamet filmjeinek fenyegető mellékszereplője, de a bűvészettörténet búvárja is, számos könyv – köztük a Tanult disznók és tűzálló nők szerzője. Csak azután állt velünk szóba, hogy lefordítottuk neki egy kezek nélkül is csodákra képes mutatványos hajdani reklámplakátjának a magyar szövegét.

Magyar Narancs: Mi a legrégebbi trükkje?

Ricky Jay: Alighanem a „poharak és golyók”, ez ugyanis a legkorábbi, dokumentált bűvész-trükk. Nyilván ismeri, rendszerint három pohárral és három golyóval adják elő: a bűvész eltünteti a golyókat, illetve úgy intézi, hogy az egyik pohár alól a másik alá kerüljenek. A golyókat a végén átváltoztatjuk gyümölccsé, madárrá – ízlés dolga. A one-man show-im során rendszerint kiselőadást is tartok; miközben előadom a trükköket, beavatom a nézőimet a történetükbe is. Megmutatom, hogy az elmúlt évszázadok során milyen változataik voltak divatban.

MN: Max Malinit (1873–1942) tartja az egyik mesterének, s ön is bemutatta leglátványosabb trükkjét, a kalap alól elővarázsolt jégtömböt. Mostanában is próbálkozott vele?

RJ: Utoljára jó néhány évvel ezelőtt adtam elő egy dokumentumfilm kedvéért. Nem vagyok tömegtermelésre szakosodott művész, az ilyen, spéci produkciókkal csak nagy ritkán állok ki, a Malini-szám csak néhányszor fért bele az életembe. Az ilyeneket nem szabad elkoptatni. Mi is lenne belőle, ha minden este ezzel hakniznék?! Nekem ihlet kell! Vannak olyan műsorszámaim, amelyeket még ennél is ritkábban adok elő. Egyszer az életben. Mint amikor egy papírmasé lepkét igazi, élő lepkévé változtattam…

false

MN: Malini mellett Matthias Buchingerrel (1674–1740), ismertebb nevén a „nürnbergi kisemberrel” is sűrűn foglalkozik, akinek hiányoztak a végtagjai…

RJ: Róla írom a következő könyvemet. Egy bűvésztörténeti tanulmányban találtam rá a képére; azonnal érdekelni kezdett, ki lehet ez a kéz és láb nélküli apró ember. És amilyen apró termetű volt – alig lehetett több hetven centinél –, olyan nagy sikere volt a nőknél. Testi fogyatékosságai dacára nagy mestere volt a „poharak és golyóknak”, dolgozott dobókockával, kártyával és pénzérmével is. Mivel a kezét nem használhatta, hogy elterelje a figyelmet, valamilyen más módszere lehetett, ki tudja? De igazából nem is emiatt maradt fenn a neve! Ez a kisember a kalligráfia művésze is volt, a miniatűr kalligráfia, a mikrográfia volt a specialitása. És mivel magam is nagy rajongója vagyok a gyöngybetűknek, Buchinger többszörösen is lenyűgözött. Volt szerencsém számos eredeti rajzára szert tennem, most jelentős gyűjteményem van belőlük. Helyenként olyan kicsik a betűi, hogy szabad szemmel alig láthatók. A kéz nélküli bűvészeknek egyébként nem áldozott le, a kortársaim között is akad egy.

false

MN: Azzal a könyvével mi lett, amit a Houdini-imitátorokról akart írni?

RJ: Egyelőre nem sok. A leghíresebb Houdini-imitátor egy Martini-Szeny nevű alak volt. Az sem kizárt, hogy magyar volt, de az élete nagy részét Mexikóban töltötte. A fejem fölött lóg egy plakát, ezen Martini-Szeny cowboykalapot visel és egy sivatagi kaktuszhoz van kikötözve. A legtöbb imitátor tehetséges kimerült a névválasztásban: az volt a jó név, ami jól rímelt a Houdinire.

MN: A profi kártyások és csalók is eljárnak a show-ira, hogy ellessenek egy-két trükköt?

RJ: Néha felismerek egy-két nagybani szerencsejátékost a közönség soraiban. Hízelgő, ha eljönnek, noha nem tudom, mennyit profitálnak a látottakból. Vannak barátaim a kártyacsalók között is. Nagyra becsülöm a szaktudásukat, és sokat tanultam tőlük.
A mentoraim közül sokan ezen a pályán tevékenykedtek. A legtöbbet azonban Charlie Millertől és Dai Vernontól tanultam. Nem ismertem náluk nagyobbakat, a huszadik század legnagyobb bűvészegyéniségei voltak. Mindketten hosszú életet éltek, ámbár nem hiszem, hogy a mi szakmánknak bármivel is előnyösebb élettani hatásai lennének, mint a többi előadó-művészeti ágnak.

MN: A rendőröktől nem tanult, viszont okította őket. Pontosan mire?

RJ: A különféle csalók, svindlerek és átverő-emberek munkamódszereiről tartottam nekik előadást. Elsősorban az érdekelte őket, hogy milyen vásári, karneváli játékokat lehet megbuherálni. Az „itt a piros, hol a piros” technikák után is élénken érdeklődtek.

MN: Egy tévéfellépése során Steve Martinnal itt a piros, hol a pirosozott. Martin viccből, de persze fapofával megcinkelte az egyik lapot…

RJ: Csináltunk ennél látványosabb dolgokat is. Ott van például A Nagy Flydini című szkeccsünk, Steve adta elő az én betanításommal. Slydini, a nagy bűvész nevét fordítottuk ki, a slyra rímelő fly ugyanis sliccet jelent. Steve, a Nagy Sliccini patetikus mozdulatokkal a színpadra lép, ünnepelteti magát, majd zsenialitása teljes tudatában lehúzza a sliccét, és a telefonkagylótól kezdve a tojáson át a selyemkendőkig számos oda nem illő dolgot varázsol elő. Johnny Carsonnál (az amerikai tévé legendás talkshow-sztárja – a szerk.) is fellépett vele.

MN: Nem Martin volt az egyetlen holly­woodi híresség, akinek tanácsokat adott.

RJ: Dolgoztam az Ocean’s Thirteenben és Christopher Nolan filmjében, A tökéletes trükkben is. Első lépésben Nolannal beszéltük át az előadni kívánt trükköket, aztán kezelésbe vettük a színészeket. Hugh Jackmannek és Christian Bale-nek tanítottuk be a mutatványokat. De színészként is megjelentem. David Mamet indított el, amikor bedobott a Játékos végzet című filmjébe. Azóta is bedob ebbe-abba. Az első filmszerep piszok nehéz volt: én, a képzett bűvész egy csomó képzett színész, például Joe Mantegna és Lindsay Crouse között találtam magam. Izzasztó volt. Jóval könnyebb volt megtanítanom Mantegnát arra a pénzérme-eltüntetős trükkre, amit a filmben is lát.

false

MN: A Boogie Nightsban a hetvenes évek pornóiparának egyik háttérmunkását alakította. Ismerte testközelből is ezt a világot?

RJ: Én és a pornóipar nem voltunk kapcsolatban. Hacsak az nem számít annak, hogy néha magam is néztem pornográf alkotásokat. P. T. Anderson nagy Mamet-rajongó, így kerültem a filmjébe, nem a személyes tapasztalataim révén. Azóta is együtt ünnepeljük a születésnapunkat, merthogy ugyanazon a napon születtünk. Most pénteken is szülinapoztunk.

MN: A Deadwood című sorozatban ennél is nagyobb szerepe volt. A vadnyugatnak megvoltak a híres bűvészei?

RJ: Inkább szerencsejátékosok és csalók voltak. Soapy Smith volt a leghíresebb. Szappannal üzletelt. Beépített emberei voltak a vásárlók közt. Részletesen kidolgozott módszerrel dolgozott: ez volt a nagy szappansvindli – így vált hírhedtté utólag.

MN: Ön meg úgy, mint aki fegyverként tudja használni a kártyalapokat.

RJ: Én tartom a kártyadobás sebességrekordját. Ifjúságom visszatérő mutatványa volt ez. Olyan erővel repültek a kártyáim, hogy simán beleálltak a dinnyehéjba.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.