Film

Már javában folynak minden idők legdrágább magyar filmjének, A nap szerelmesének előkészületei. A Munkácsy Mihály kalandos életét tárgyaló produkciót Káel Csaba rendezi, a forgatókönyvet Dallos Sándor kétkötetes regényéből (A nap szerelmese, Aranyecset) Fonyódi Tibor írja. A pár hete szétküldött sajtóanyag 12 millió eurós (3,3 milliárd forintos) költségvetést, európai koprodukciót, nemzetközi sztárokat, Zsigmond Vilmos-képeket és 2012-es bemutatót valószínűsít. Megpróbáltunk utánajárni, hogy mindezen információkból mi (mennyire) biztos, illetve, hogy mit lehet még tudni a produkcióról.

Kortársunk-e Carl Schmitt? címen rendezték meg a nácik "koronajogászaként" hírhedtté vált alkotmányjogász és filozófus munkásságát taglaló konferenciát a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Az ELTE és a Közép-európai Egyetem oktatóját arról kérdeztük, milyen hatása van Carl Schmitt gondolatainak a jelenlegi politikaelméletre, és milyen veszélyeket rejt magában, ha egy elméletalkotó előéletével bajok vannak.

rés a présen: Úgy tudom, igen korán kezdtél gitározni és zongorázni. Hogyan kötöttél ki aztán az operaéneklésnél? José Cura: Gitározással kezdtem, majd később elkezdtem komponálni és vezényelni. Természetesen mindig énekeltem, de profi énekessé a túlélési okok miatt lettem. A nyolcvanas években Argentína a sokéves katonai elnyomás után kezdett újjáéledni. Hatalmas volt a kulturális válság, és zeneszerzőként vagy karmesterként ezt túlélni szinte lehetetlen volt.

rés a présen: Kábé tíz éve alakult a zenekar. Hogyan teltek ezek az évek? Polák Péter: Az első években nagyon hamar kialakult a törzsközönségünk Nyíregyházán és Debrecenben, ahol tanultunk. Aztán jött a pofára esés, amikor elkezdtünk kikacsingatni az ország más pontjaira. Emlékszem, vonattal mentünk koncertezni, hajnalban haza. Visszagondolva nagyon sok szép emlékem van régről, de ma már biztosan nem vállalnám be. Az első hegyaljás fellépésünkön konkrétan nem tudtuk, hogy mikor játszunk, azt se, melyik nap. Mondták a szervezők a Zöld sátorban, hogy gyertek, kaptok jegyet, szólunk, amikor van egy kis üresedés. Aztán voltak tagcserék, és újra össze kellett rázódni zeneileg meg emberileg is, ami a távolság miatt nem ment gyorsan. Az egész zenekarozás tulajdonképpen 2007-ben kezdett komolyabbá válni, addig nagyon jópofa hobbi volt, amivel lehetett csajozni, és a barátnőknek sem volt megterhelő a havi egy koncert. Egyébként Budapesten lehetett mindig legjobban lemérni a zenekar aktuális helyzetét. Egyre többen kezdtek járni a koncertekre, így mi is egyre gyakrabban szerveztünk bulikat.Most, kilenc év után jött el az idő, hogy csináljunk egy komoly lemezt, rendes stúdióban, szép borítóval.

rés a présen: Mint a Magyar Fesztivál Szövetség elnöke, hogyan látod az idei hazai fesztiválhelyzetet? Márta István: Örömteli és sanyarú a helyzet. Színes a hazai fesztiválélet, amelynek jövője, sőt közeli jelene is - átfogó kulturális turizmuskoncepció hiányában, az európai trenddel ellentétesen - tervezhetetlen. A "fesztiválok évében" drasztikusan csökkent a kulturális fesztiválokra fordítható állami résztámogatások összege, a pályázati lehetőségek végletesen beszűkültek. Az eddigi kedvezmények járulékoltatása (utazási csekk, falusi turizmus), a túlbürokratizált és értelmetlen rendeletek mind-mind keserítik fesztiváligazgatóink amúgy sem rigófüttyös életét. A marketingre fordítható pénzek hiánya miatt szinte csak a profitorientált rendezvények jelennek meg a kommunikációban, a kulturális-művészeti - értékeket közvetítő - fesztiválok alig-alig "látszanak" (a pécsi EKF eseményeinek kivételével). Sok a jó és minőségi fesztivál, és még több a magát fesztiválnak nevező színvonaltalan, értékrend nélküli rendezvény. A fesztiválszövetségek által létrehozott regisztrációs és minősítési program működtetése talán helyére teszi a fesztiválpiac szereplőit, egyben informálja a pénzügyi döntéshozókat, sőt a közönséget, szponzorokat is fesztiváljaink minőségéről.

Nyakunkon a fesztiválszezon - körképünkben most nem a fellépők díszes arcképcsarnoka vagy a jól hangzó szlogenek, hanem a rendezvényszervezés mikéntje és a piszkos anyagiak állnak a középpontban.

Ha egy filmsztár zenélésre adja a fejét, abból ritkán sülnek ki jó dolgok. Az üdítő kivételt Juliette Lewis jelenti, akit a kereskedelmi siker eddig elkerült ugyan, de azért mindig érdemes odafigyelni rá. Múlt heti budapesti fellépése előtt telefonon beszélgettünk vele.

Pályájának kezdete óta a Katona József Színház színésze. A katonás A kétfejű fenevad főszerepe mellett április vége óta (váltott szereposztásban) a Madách Színház Diploma előttjében is főszerepet játszik.

A 21 gramm, a Félelem és reszketés Las Vegasban, a Blöff, a Traffic, a Sin City, a Che, a Farkasember vagy épp a Közönséges bűnözők 43 éves, Oscar-díjas sztárjával, Cannes idei zsűritagjával a Torontói Filmfesztiválon beszélgettünk.

Nem egészen két hét múlva, június 9-én kezdődik a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál idei eseménysorozata. A "Bartók+" tematika immár a tizedik alkalommal veszi majd birtokába az egykori acélvárost. Ennek apropóján a fesztivál igazgatóját a zene városformáló szerepéről, a rendezvény történetéről és jövőbeli kilátásairól kérdeztük.

A Sin City, az Elizabeth: Aranykor, Az űzött vad, A belső ember vagy éppen A bűn árfolyama 46 éves, Oscar-jelölt sztárja megjelenésünk napjától az Anyátlanok című film főszereplőjeként domborít a magyar mozikban. Mi a londoni filmfesztiválon beszélgettünk vele.

Zajlik az élet a filmjei körül. Az idei szemlén a legjobb első film díját elnyerő Team Buildinget visszahívták a forgalmazásból, a Czukor Show-t viszont a netes debütálása után a mozisok nem játsszák. Mindeközben Kocsis Ágnes rendezése, a Pál Adrienn Cannes-ban mutatkozott be.

A negyvenkét éves dzsesszzenész, Clint Eastwood és (az egykori modell) Maggie Johnson elsőszülöttje jelenleg Párizsban él. Nevéhez négy szólóalbum, néhány filmszereplés és Eastwood-filmek (például a Titokzatos folyó, a Millió dolláros bébi vagy a Levelek Ivo Dzsimáról) kísérőzenéi köthetők. Zenekarával május 20-án a Millenáris Teátrumban lép fel - ennek apropóján beszélgettünk vele telefonon.