Film

Kavarás

  • SoSan
  • 2014. július 10.

Film

Ó, végre egy szívünk húrjait pengető komédia a családról, szerelemről, a felnőtté válás nehézkes folyamatáról, és arról, hogy a múltat el kell engedni, hogy helyet szorítsunk szívünkben az újrakezdéshez.

Csak vicceltem. A film rettenetes.

Az Adam Sandler életművét kultiváló nézőknek minden bizonnyal kielégülést fog nyújtani ez a mű is, hiszen tartalmaz minden olyan elemet, amit az eddigiekben megszokhattak/elvárnak: gyerekek megalázását, pisilős, nemi szerves és poroltóval arcon spriccelős poénokat, valamint több termékmegjelenítést, mint egy kereskedelmi tévécsatorna reklámblokkja. A film után kedvem lett volna beülni a C...rembe és felhívni a haverokat a N...ámon és F...kon, hogy a H...sbe hajtok éppen, mert C...a-C...át kívánok inni az Afrikai Turisztikai Hivatal támogatásával egy szál A...s melegítőben. Mindez gondosan behelyezve egy mélyen álszent csomagolásba, ami el akarja hitetni velünk, hogy ennek a filmnek szíve is van. Hát nincs.

A történet lényege, hogy két egyedülálló szülő, Lauren és Jim egy korábban hányásba torkolló vakrandi miatt nem különösebben jönnek ki egymással, a sors azonban úgy hozza, hogy mégis együtt kell tölteniük egy afrikai nyaralást - családostul. Ahogy a tréfásnál tréfásabb (értsd: nem tréfás) események közös élményekké formálódnak a két família életében, a szülők és gyermekeik végül rájönnek, hogy nem is lehetne jobb az élet máshogy, mint együtt. Jaj, csak nem lelőttem a poént? Nos, akinek ez a fordulat nem egyértelmű az elején, annak ez a film rengeteg meglepetést tartogat még.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.