tévésmaci

Kedves medve

  • tévésmaci
  • 2022. október 5.

Film

Amikor Sztupa és Troché a kocsiban várakoztak, nem történt semmi.

Esett az eső, elég rendesen. Ők meg ültek, és bámulták. Sztupa a volánnál, Troché az anyósülésben. Nem ettek fánkot, sem hamburgert, egyikük sem ugrott ki egy percre, hogy ballonján a gallért felhajtva, kalapját mélyen a fejébe húzva, esetleg még esernyőt is nyitva elszaladjon pár szendvicsért és italért a legközelebbi büfébe, csak ücsörögtek és bámultak egy szépen üvegezett portált forgóajtóval, ahonnan valamikor majd ki kell lépnie valakinek. Az emberüknek. Öt perc múlva, tíz perc múlva, egy-két óra elteltével vagy estére, már a sötétben, az isten tudja, mikor, de addig nincs mit tenni, figyelni kell azt rohadt bejáratot, vagy hogyishívják, kijáratot, hogy a világért el ne szalasszák. Bámulni kell azt a sok teljesen közömbös alakot, akik időközben ki- s bemászkálnak, megjegyezni a futárt, aki már harmadszor érkezik, gyorsan belenézni lehetőleg minden esernyő, kalap, csuklya alá húzódó arcba, minden földre szegezett tekintetbe, hogy ne legyen tévedés, hogy el ne mulasszák, akit várnak. Persze, ilyenkor megpihen néha a tekintet, lankad a koncentráció, Troché egy ideig például a bejárathoz tartozó ház falát bámulta, a klinkertéglás burkolatot, melynek fugáit gondosan fehérre festették. Az eső függönyén és az autójuk szélvédőjén lecsurgó cseppek sokaságának fénytörésében e szabályos rácsozat vonalai valamelyest ellazultak, már nem voltak egyenesek, de szabályosak maradtak, és mintha folyamatosan haladtak volna felfelé, alulról a ház teteje felé, szakadatlan, megállíthatatlanul, mint az eső, egyre csak fölfelé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.