tévésmaci

Kedves medve

  • tévésmaci
  • 2022. október 5.

Film

Amikor Sztupa és Troché a kocsiban várakoztak, nem történt semmi.

Esett az eső, elég rendesen. Ők meg ültek, és bámulták. Sztupa a volánnál, Troché az anyósülésben. Nem ettek fánkot, sem hamburgert, egyikük sem ugrott ki egy percre, hogy ballonján a gallért felhajtva, kalapját mélyen a fejébe húzva, esetleg még esernyőt is nyitva elszaladjon pár szendvicsért és italért a legközelebbi büfébe, csak ücsörögtek és bámultak egy szépen üvegezett portált forgóajtóval, ahonnan valamikor majd ki kell lépnie valakinek. Az emberüknek. Öt perc múlva, tíz perc múlva, egy-két óra elteltével vagy estére, már a sötétben, az isten tudja, mikor, de addig nincs mit tenni, figyelni kell azt rohadt bejáratot, vagy hogyishívják, kijáratot, hogy a világért el ne szalasszák. Bámulni kell azt a sok teljesen közömbös alakot, akik időközben ki- s bemászkálnak, megjegyezni a futárt, aki már harmadszor érkezik, gyorsan belenézni lehetőleg minden esernyő, kalap, csuklya alá húzódó arcba, minden földre szegezett tekintetbe, hogy ne legyen tévedés, hogy el ne mulasszák, akit várnak. Persze, ilyenkor megpihen néha a tekintet, lankad a koncentráció, Troché egy ideig például a bejárathoz tartozó ház falát bámulta, a klinkertéglás burkolatot, melynek fugáit gondosan fehérre festették. Az eső függönyén és az autójuk szélvédőjén lecsurgó cseppek sokaságának fénytörésében e szabályos rácsozat vonalai valamelyest ellazultak, már nem voltak egyenesek, de szabályosak maradtak, és mintha folyamatosan haladtak volna felfelé, alulról a ház teteje felé, szakadatlan, megállíthatatlanul, mint az eső, egyre csak fölfelé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."