Film

Lány macskával

Film

Apjához, Dario Argentóhoz hasonlóan Asia is sokat foglalatoskodik filmjeiben a traumával. Ám ez a trauma jórészt saját hányatott életéből ered, melyet részben már Scarlet Diva című filmjében is bemutatott. Ott színésznővé és rendezővé válásának viszontagságairól beszélt, ezúttal nyomasztó gyermekkora a téma. Argento nem kertel: mindkét szülőjét (Daria Nicolodi színésznőt és Dario Argento filmrendezőt) szörnyetegként ábrázolja. A filmbeli Aria (a meghatóan esetlen Giulia Salerno) sok művészcsaládba született gyermekhez hasonlóan krónikus elhanyagoltsággal küzd, egyetlen öröme Dac nevű fekete macskája. Szülei válni készülnek, anyja futó kapcsolatokat tart fenn obskúrus fér­fiakkal, Aria pedig hiába okos, az iskolában is egyre jobban elszigetelődik. Cicáját a hóna alá csapva többször is megszökik otthonról – hasonlóan a rendezőhöz.

Mindezt a sok gyerekkori traumát igen hatásosan és drámaian is lehetett volna ábrázolni, ám Argentónak valahogy nem sikerül eltalálnia a megfelelő hangnemet: hol túlzottan karikíroz és ezzel elveszi az események tragikumát, hol pedig a drámaiságot hangsúlyozná, mégis komikusnak tűnik az egész. Feltehetően az ártatlan gyermek nézőpontját szerette volna érzékeltetni, ezért ábrázol minden felnőttet elrajzolt szörnyetegként, de ezzel lehetetlenné teszi, hogy komolyan vegyük a látottakat. És ami még rosszabb, Asia Argento nem reflektál a traumájára, hanem sajnáltatja magát: meg nem értett (ezt jelenti a film eredeti olasz címe: Incompresa), néma Krisztusként szenved – és a nézőnek valahogy az a nyomasztó érzése támad, hogy a hatás kedvéért fel is nagyítja szenvedéseit. Mintha az egész film csak arra szolgálna, hogy kiélje a szülei megbüntetéséről szőtt fantáziáit. Pozitívum viszont, hogy Charlotte Gainsbourg ezredszerre is kiválóan alakítja az egyszerre vonzó és taszító szörnyasszonyt. De ennyi erővel megnézhettük volna újra az Antikrisztust.

A Cirkofilm bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.