Film

Lány macskával

Film

Apjához, Dario Argentóhoz hasonlóan Asia is sokat foglalatoskodik filmjeiben a traumával. Ám ez a trauma jórészt saját hányatott életéből ered, melyet részben már Scarlet Diva című filmjében is bemutatott. Ott színésznővé és rendezővé válásának viszontagságairól beszélt, ezúttal nyomasztó gyermekkora a téma. Argento nem kertel: mindkét szülőjét (Daria Nicolodi színésznőt és Dario Argento filmrendezőt) szörnyetegként ábrázolja. A filmbeli Aria (a meghatóan esetlen Giulia Salerno) sok művészcsaládba született gyermekhez hasonlóan krónikus elhanyagoltsággal küzd, egyetlen öröme Dac nevű fekete macskája. Szülei válni készülnek, anyja futó kapcsolatokat tart fenn obskúrus fér­fiakkal, Aria pedig hiába okos, az iskolában is egyre jobban elszigetelődik. Cicáját a hóna alá csapva többször is megszökik otthonról – hasonlóan a rendezőhöz.

Mindezt a sok gyerekkori traumát igen hatásosan és drámaian is lehetett volna ábrázolni, ám Argentónak valahogy nem sikerül eltalálnia a megfelelő hangnemet: hol túlzottan karikíroz és ezzel elveszi az események tragikumát, hol pedig a drámaiságot hangsúlyozná, mégis komikusnak tűnik az egész. Feltehetően az ártatlan gyermek nézőpontját szerette volna érzékeltetni, ezért ábrázol minden felnőttet elrajzolt szörnyetegként, de ezzel lehetetlenné teszi, hogy komolyan vegyük a látottakat. És ami még rosszabb, Asia Argento nem reflektál a traumájára, hanem sajnáltatja magát: meg nem értett (ezt jelenti a film eredeti olasz címe: Incompresa), néma Krisztusként szenved – és a nézőnek valahogy az a nyomasztó érzése támad, hogy a hatás kedvéért fel is nagyítja szenvedéseit. Mintha az egész film csak arra szolgálna, hogy kiélje a szülei megbüntetéséről szőtt fantáziáit. Pozitívum viszont, hogy Charlotte Gainsbourg ezredszerre is kiválóan alakítja az egyszerre vonzó és taszító szörnyasszonyt. De ennyi erővel megnézhettük volna újra az Antikrisztust.

A Cirkofilm bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.