Film

Törtetők

  • - kg -
  • 2015. augusztus 3.

Film

Ha valaki nem tudná, de miért is ne tudnánk, 8 évad 96 epizódja után annyit még az alkalmi Törtetők-nézőnek is illik tudni, hogy Hollywoodban két dolog nem létezik: gyalogos a járdán és egyke sztár a vörös szőnyegen. Itt minden valamirevaló nagymenőnek komoly udvartartása van; sofőr, előkóstoló, kerítő, udvari bohóc és további, a jó közérzethez elengedhetetlen alakok tartoznak a holdudvarhoz, mely rendre a régi környék gyerekkori haverjaiból verbuválódik. Ez persze olyan, mintha azt magyaráznánk, hogy A hét mesterlövészben hét mesterlövész szerepel – ennyit azoknak, akik egyetlen részt sem láttak az Entourage című sorozatából, mely a 2000-es évek boldog hedonizmu­sában fogant, ami csak a 2010-es évek boldog hedonizmusához fogható. Ennyit a korszellemről. Jó látni, hogy a szereplők közül senki sem lett okosabb, szegényebb, szerényebb, heteróbb és önmagától kevésbé elteltebb, de továbbra is mindenkit elhomályosít Ari Gold, Hollywood leglüktetőbb halántékere, a dörzsölt háttérember, élő bizonyítéka az örökbecsű mondásnak, miszerint az Oscar-átadás a második legnagyobb zsidó ünnep a hanuka után. Aligha lesz hajdani rajongó, aki csalódottan távozna a filmről, mert az nem más, mint egy felduzzasztott extra epizód, köszönetnyilvánítás mindazoknak, akik gazdaggá tették az alkotókat. Itt már nem olyan menő vendégszerepelni, mint volt a sorozatban, de a magukat adó sztárok és üzletemberek száma így is jelentős. Ha pedig feltűnik Billy Bob Thornton pénzes texasi tulokként, az mindennél biztosabb jele annak, hogy a kisrealizmust máshol kell keresni.

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.