Film

Törtetők

  • - kg -
  • 2015. augusztus 3.

Film

Ha valaki nem tudná, de miért is ne tudnánk, 8 évad 96 epizódja után annyit még az alkalmi Törtetők-nézőnek is illik tudni, hogy Hollywoodban két dolog nem létezik: gyalogos a járdán és egyke sztár a vörös szőnyegen. Itt minden valamirevaló nagymenőnek komoly udvartartása van; sofőr, előkóstoló, kerítő, udvari bohóc és további, a jó közérzethez elengedhetetlen alakok tartoznak a holdudvarhoz, mely rendre a régi környék gyerekkori haverjaiból verbuválódik. Ez persze olyan, mintha azt magyaráznánk, hogy A hét mesterlövészben hét mesterlövész szerepel – ennyit azoknak, akik egyetlen részt sem láttak az Entourage című sorozatából, mely a 2000-es évek boldog hedonizmu­sában fogant, ami csak a 2010-es évek boldog hedonizmusához fogható. Ennyit a korszellemről. Jó látni, hogy a szereplők közül senki sem lett okosabb, szegényebb, szerényebb, heteróbb és önmagától kevésbé elteltebb, de továbbra is mindenkit elhomályosít Ari Gold, Hollywood leglüktetőbb halántékere, a dörzsölt háttérember, élő bizonyítéka az örökbecsű mondásnak, miszerint az Oscar-átadás a második legnagyobb zsidó ünnep a hanuka után. Aligha lesz hajdani rajongó, aki csalódottan távozna a filmről, mert az nem más, mint egy felduzzasztott extra epizód, köszönetnyilvánítás mindazoknak, akik gazdaggá tették az alkotókat. Itt már nem olyan menő vendégszerepelni, mint volt a sorozatban, de a magukat adó sztárok és üzletemberek száma így is jelentős. Ha pedig feltűnik Billy Bob Thornton pénzes texasi tulokként, az mindennél biztosabb jele annak, hogy a kisrealizmust máshol kell keresni.

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.

Jövő idő

A politikai pártokat nem szokás szeretni Magyarországon, mi tagadás, a pártok adtak s adnak is okot erre jócskán.