„Lassan olyanok vagyunk, mint Amerika” - Hagai Levi producer

Film

Három Golden Globe-jelöléséből két díjat szerzett a Terápia kiagyalójának új amerikai sorozata, a házasságtörést új megvilágításba helyező The Affair. Az izraeli show-runnert Tel-Avivban értük utol telefonon.

Magyar Narancs: Mivel sikerült meggyőzni a tévéseket, hogy pénzt áldozzanak egy házas író és egy nem kevésbé házas pincérnő közti viszony történetére (kritikánk a sorozatról itt olvasható)?

Hagai Levi: Ahogy az lenni szokott, elkezdtünk házalni a tévéknél az ötletünkkel, és végül a Showtime adott megrendelést a pilot elkészítésére. Nem apróztuk el, az első három évad terveit prezentáltuk, persze csak nagyon nagy vonalakban, de ennyi is elég volt, hogy megrendeljék a pilot forgatókönyvét.

Ruth Wilson és Dominic West

Ruth Wilson és Dominic West

 

MN: Túl vannak az első évadon, és megrendelték a másodikat is. Mi változik?

HL: Óvakodnék a spoilerektől, de mindenképp megtartjuk a „bűn és bűnhődés” tematikát. És megtartjuk a két különböző, a férfi- és a női nézőpontot is, és lehet, hogy tágítjuk a kört, más nézőpontokat is bevonunk. De ez a jövő zenéje, még nem határoztunk.

MN: A Terápiáról mondta, hogy a sikere  abban is mérhető, hogy megnőtt a bizalom a pszichológusok iránt. Ha így van, a The Af­fairrel könnyen reklámot csinálhatnak a félrelépéseknek…

HL: Nem kell annak divatot csinálni, elég sokan űzik világszerte. Népszerű anekdota televíziós körökben, és az is lehet, hogy még igaz is, hogy nem sokkal azután, hogy a svéd tévé leadta Bergman híres sorozatát, a Jelenetek egy házasságbólt, a svédországi válások száma a kétszeresére ugrott. Bár nem hiszem, hogy mi ekkora hatással lennénk a társadalomra. De azért elég komolyan beleástuk magunkat a csalások anatómiájába. A neves párterapeutával, Esther Perellel is sűrűn konzultáltunk. És hát, mi tagadás, Harold Pinter nagy megcsalatásdrámája, az Árulás is végig ott motoszkált a fejemben, amikor a The Affairt kitaláltam. Pinter a viszony végével kezdi, innen göngyölíti vissza a történteket.

Ruth Wilson Golden Globe-ja

Ruth Wilson Golden Globe-ja

 

MN: Woody Allennek nagy érdemei vannak abban, hogy sokan komolytalannak tartják a pszichoanalízist – ezt is ön mondta.

HL: Allen a legtöbbször viccet csinált a terapeutákból, az ő stílusa már csak ilyen, én viszont a maga valóságában akartam ábrázolni egy terápiás folyamatot. A Maffiózókban is csak egy dramaturgiai eszköz volt a terápia, ahogy sok más filmben és sorozatban. A The Affairben sem csupán eszköz a viszony, hanem maga a fősztori.

MN: A humoreszkjeiről híres Efrájim Kishon azért ostorozta Allent, mert örök neurotikusként állítja be a zsidó értelmiségi figuráját.

HL: Allent kárhoztatni azért, mert a saját­jain nevet, ez elég nagy butaság. Ez a zsidó humor alapja, nem? Hogy tudunk magunkon nevetni. Nincs azzal semmi baj, ha egy zsidó jót nevet a zsidókon. Kishon humorát nagyon szerettem, de amikor túlságosan is komolyan vette magát, azt már kevésbé bírtam. Rögeszméje volt valami magasztos, zsidó büszkeség. Ez nagyon távol áll tőlem.

Hagai Levi és Dominic West

Hagai Levi és Dominic West

 

MN: Hallott jó zsidó viccet mostanában?

HL: Azt hiszem, Európában több jó zsidó vicc terem, mint Izraelben. Az izraeliség lassan erősebb a zsidóságnál. Gondolom, hallotta már a mondást, hogy Izrael az USA 51. állama. Annyi igazság van is a dologban, hogy konzumálásban lassan olyanok vagyunk, mint Amerika. Egyre kapitalistább ország vagyunk, ahol a hagyományos zsidó értékek egyre kevésbé érvényesülnek.

MN: Az utóbbi idők nagy sorozatsikere volt a The Honourable Woman. Maggie Gyllenhaal egy zsidó filantrópot játszik, aki a maga naiv módján igyekszik elősegíteni az izraeliek és a palesztinok közeledését…

HL: Sajnos még nem láttam, de rajta van a listámon. Mint izraeli lakosnak nekem is megvan a magam véleménye a konfliktusról, nem is rejtem véka alá, de a filmjeim direkt módon nem foglalkoznak a politikával. A Terápia eredetijében szerepelt egy izraeli vadászpilóta, aki Gázát bombázta, és az egyik bevetésének 13 gyermek esett áldozatul. De itt is inkább a pilóta lelke volt a tét, és nem a napi politikai helyzet.

false

MN: Egyetért Ámosz Ozzal (interjúnk vele itt), aki számos írótársával együtt a palesztin állam elfogadását szorgalmazza?

HL: Igen, osztom a nézeteit. Azt hiszem, ő is, én is ugyanannak a pártnak vagyunk a szavazói. Egy napról napra egyre jobban zsugorodó oldalhoz, az izraeli baloldalhoz húzunk mindketten.

MN: Kire szavazott legutóbb?

HL: Az izraeli kommunista pártra. Ők itt az egyetlen olyan párt, melyben arabok és zsidók működnek együtt. Sokszor szavaztam rájuk, nem mintha ez sokat számítana.

Neked ajánljuk