Magyar Narancs: Mivel sikerült meggyőzni a tévéseket, hogy pénzt áldozzanak egy házas író és egy nem kevésbé házas pincérnő közti viszony történetére (kritikánk a sorozatról itt olvasható)?
Hagai Levi: Ahogy az lenni szokott, elkezdtünk házalni a tévéknél az ötletünkkel, és végül a Showtime adott megrendelést a pilot elkészítésére. Nem apróztuk el, az első három évad terveit prezentáltuk, persze csak nagyon nagy vonalakban, de ennyi is elég volt, hogy megrendeljék a pilot forgatókönyvét.
| ||
MN: Túl vannak az első évadon, és megrendelték a másodikat is. Mi változik?
HL: Óvakodnék a spoilerektől, de mindenképp megtartjuk a „bűn és bűnhődés” tematikát. És megtartjuk a két különböző, a férfi- és a női nézőpontot is, és lehet, hogy tágítjuk a kört, más nézőpontokat is bevonunk. De ez a jövő zenéje, még nem határoztunk.
MN: A Terápiáról mondta, hogy a sikere abban is mérhető, hogy megnőtt a bizalom a pszichológusok iránt. Ha így van, a The Affairrel könnyen reklámot csinálhatnak a félrelépéseknek…
HL: Nem kell annak divatot csinálni, elég sokan űzik világszerte. Népszerű anekdota televíziós körökben, és az is lehet, hogy még igaz is, hogy nem sokkal azután, hogy a svéd tévé leadta Bergman híres sorozatát, a Jelenetek egy házasságbólt, a svédországi válások száma a kétszeresére ugrott. Bár nem hiszem, hogy mi ekkora hatással lennénk a társadalomra. De azért elég komolyan beleástuk magunkat a csalások anatómiájába. A neves párterapeutával, Esther Perellel is sűrűn konzultáltunk. És hát, mi tagadás, Harold Pinter nagy megcsalatásdrámája, az Árulás is végig ott motoszkált a fejemben, amikor a The Affairt kitaláltam. Pinter a viszony végével kezdi, innen göngyölíti vissza a történteket.
| ||
MN: Woody Allennek nagy érdemei vannak abban, hogy sokan komolytalannak tartják a pszichoanalízist – ezt is ön mondta.
HL: Allen a legtöbbször viccet csinált a terapeutákból, az ő stílusa már csak ilyen, én viszont a maga valóságában akartam ábrázolni egy terápiás folyamatot. A Maffiózókban is csak egy dramaturgiai eszköz volt a terápia, ahogy sok más filmben és sorozatban. A The Affairben sem csupán eszköz a viszony, hanem maga a fősztori.
MN: A humoreszkjeiről híres Efrájim Kishon azért ostorozta Allent, mert örök neurotikusként állítja be a zsidó értelmiségi figuráját.
HL: Allent kárhoztatni azért, mert a sajátjain nevet, ez elég nagy butaság. Ez a zsidó humor alapja, nem? Hogy tudunk magunkon nevetni. Nincs azzal semmi baj, ha egy zsidó jót nevet a zsidókon. Kishon humorát nagyon szerettem, de amikor túlságosan is komolyan vette magát, azt már kevésbé bírtam. Rögeszméje volt valami magasztos, zsidó büszkeség. Ez nagyon távol áll tőlem.
| ||
MN: Hallott jó zsidó viccet mostanában?
HL: Azt hiszem, Európában több jó zsidó vicc terem, mint Izraelben. Az izraeliség lassan erősebb a zsidóságnál. Gondolom, hallotta már a mondást, hogy Izrael az USA 51. állama. Annyi igazság van is a dologban, hogy konzumálásban lassan olyanok vagyunk, mint Amerika. Egyre kapitalistább ország vagyunk, ahol a hagyományos zsidó értékek egyre kevésbé érvényesülnek.
MN: Az utóbbi idők nagy sorozatsikere volt a The Honourable Woman. Maggie Gyllenhaal egy zsidó filantrópot játszik, aki a maga naiv módján igyekszik elősegíteni az izraeliek és a palesztinok közeledését…
HL: Sajnos még nem láttam, de rajta van a listámon. Mint izraeli lakosnak nekem is megvan a magam véleménye a konfliktusról, nem is rejtem véka alá, de a filmjeim direkt módon nem foglalkoznak a politikával. A Terápia eredetijében szerepelt egy izraeli vadászpilóta, aki Gázát bombázta, és az egyik bevetésének 13 gyermek esett áldozatul. De itt is inkább a pilóta lelke volt a tét, és nem a napi politikai helyzet.
| ||
MN: Egyetért Ámosz Ozzal (interjúnk vele itt), aki számos írótársával együtt a palesztin állam elfogadását szorgalmazza?
HL: Igen, osztom a nézeteit. Azt hiszem, ő is, én is ugyanannak a pártnak vagyunk a szavazói. Egy napról napra egyre jobban zsugorodó oldalhoz, az izraeli baloldalhoz húzunk mindketten.
MN: Kire szavazott legutóbb?
HL: Az izraeli kommunista pártra. Ők itt az egyetlen olyan párt, melyben arabok és zsidók működnek együtt. Sokszor szavaztam rájuk, nem mintha ez sokat számítana.
