tévésmaci

Lecsap a sólyomhal

  • tévésmaci
  • 2022. május 18.

Film

Amikor Sztupa és Troché a háztetőről figyelték az eseményeket, hason feküdtek, egészen az épület szélére húzódva.

Ha oldalról nézted, egy bizonyos szögből úgy nézett ki a ház árnyéka, mintha két labda lenne a tetőzet legszélén, ja, Sztupa és Troché kikandikáló feje. Egyébként sima négyemeletes ház volt, jó hosszú, kilenc lépcsőházzal, nemrég építették. Mivel az utcán nem történt semmi, noha kellett volna, Sztupa és Troché a velük szemben tátongó négy szabályos munkagödröt bámulták. Azok már tízemeletesek lesznek, mondta Sztupa. Ja, Larsen–Nielsen házak. Mondd még egyszer! Mit, hogy házak? Miért mondjam? Ne azt, te kretén, hanem azt, amit én nem mondok ki. Larsen–Nielsen, Larsen–Nielsen. Nem azt mondtam, hogy kétszer mondd – így beszélgetett Sztupa és Troché a konszolidáció idején. Szerintem svédek. Hülye vagy, dánok. De akkor is svéd nevük van, ha dánok lennének, Sørensen–Olsen lennének, vagy Olsen és bandája. Ennek azért majd utánanézek. Hol, a nyugati szaksajtóban? Ott, nyilván. Hirtelen kiabálás vetett véget a modern építészetről folytatott eszmecseréjüknek, egy csapat gyerek érkezett, vagy egy tucat, három-négy kamasz, a többi kisebb, vidéken, faluhelyen porbafingónak mondták volna őket, ha szokásukban lett volna Larsen–Nielsen házakat építeni. A legközelebbi munkagödörben még bent állt a szállítószalag, amely a kitermelt agyagszerű földet hozta a felszínre, kicsit arrébb a munká­sok eszkábálta létra… mint a hangyák, úgy mászott lefelé rajta a kölyökbanda. Szerinted mikor hívják rájuk a rendőrséget? Hogy hívnák, van itt valakinek telefonja? Ne hülyéskedj, hatszáz méterre van a kerületi kapitányság, mackóban, fürdőköpenyben, papucsban elrohannak öten-hatan. Akkor húzódjunk egy kicsit visszább. Az alapgödör alján a kisebbek látszólag céltalanul rohangáltak, a nagyobbak meg egyre csak a futószalagot környezték. Nézték, hol lehet beindítani, valamit machináltak is rajta. Hétvége volt, mindenki otthon, friss beköltözők, alig valaki ment csak pecázni, majd megmelegszenek, és akkor jobban eljárnak. Egy hajhálós marha ki is ordított az ablakon, hogy mit csináltok ott büdös kölykök, takarodjatok a francba, de a nagyok visszaóbégattak, kurva anyád. Egyszer csak beindult a szállítószalag. Az egyik gyereknek vérzett az ujja, de felülről nem tűnt annyira vészesnek, valami rongyot szorított rá, nevezzük zsebkendőnek. A kicsik némán odasereglettek a hangos géphez, s szájtátva bámulták, tényleg működik, megcsinálták. Aztán a legnagyobb fiú felkapta az egyiküket, s ráültette vagy inkább feldobta a szállítószalagra. Mint egy fordított csúszda. Fönt aztán ugorjál, vissza ne ess.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."