Film

Hermann Hesse első olvasásra igen filmszerűnek tűnő műveiből eleddig nem készült egyetlen, a gazdag képiségű szövegekhez méltó adaptáció sem.

„Ma már nem csinálnak olyan filmeket, mint a 80-as években” – hangzik el olykor a panasz, s többnyire jogosan, hiszen számos szeretett akcióvígjáték-elem sosem fog már visszatérni a mai mozikba.

Amikor Sztupa és Troché konkolyt próbáltak hinteni a szurikáták közé, a legnagyobb probléma a beilleszkedés volt, az álca.

Vannak a filmek, amelyeket abortuszt fontolgató nőknek mutogatnak.

„Ha nagy akarsz lenni, elhivatottság kell és áldozatok. És erről szól a metál.”

A 21 Jump Street – A kopasz osztagban a fiatal, zöldfülű rendőrök álruhában ülnek vissza az iskolapadba, hogy egy gimisek közt terjedő drog nyomába eredjenek.

Amikor Sztupa és Troché felkeresték Sztupa ősz öregapját, annak egy racionális oka volt, mégpedig az, hogy nála lehetett a legjobban polgárháborúsat játszani.

A minden korszakában festői Amszterdamban találkozik az utóbbi években a közönséget és a filmkészítőket is felizgató téma, a 80-as évek iránti nosztalgia és a szex (újra)felfedezése.

Ember és természet gyilkos (és persze örök) harca zajlik a szemünk előtt, pont úgy, ahogy nemrég Mads Mikkelsen küzdött az Északi-sarkon (Sarkvidék; 2018), vagy kicsit régebben Robert Redford az óceánon (Minden odavan; 2013).

Ma már csak negatív felhangokkal említik Jared Leto alakítását a Mielőtt meghaltamban, hiszen ciszhetero férfiként játszott egy transz karaktert.

Ne szidd a műveidet, mert azzal a rajongóidat bántod meg – üzeni Az elveszett város, majd a sajátjaival megetet egy ugyanolyat, mint amit végig kritizál.

Vannak filmek, amelyek megérteni és megértetni próbálják – nem a terrorizmust, de a terroristává lett emberi lények tudatállapotát.

Amikor Sztupa és Troché lementek a révhez, egyenesen a fertőből indultak.