Már a film alapját képező, a címszerepet törpére átíró, ám így is (vagy épp ezért) sikeres Broadway-musical is félreérti és -érteti a kedvelt verses színművet. Edmond Rostand darabja ugyanis valóban egy súlyosan sérült ember drámája, de a probléma nem fizikai, Cyrano valójában nem orrának méretétől, hanem a külsőségeket mindenek fölé helyező világ ürességétől szenved.
Steve Carell mellszőrzetének szmájli alakú gyantázása tizenöt év alatt klasszikus komédiává nemesedett – a 2005-ös 40 éves szűznek azonban nem ez az egyetlen hagyatéka: egy csapásra a térképre tette Judd Apatow-t, aki személyes hangulatú romkomjaival és gyereklelkű felnőtt hőseivel az elmúlt évtizedek egyik legmenőbb rendezőjévé vált.
Három filmbe telt David Yatesnek, míg valódi tétekkel és drámai feszültséggel töltötte meg az addig cuki állatokra és gyermeteg humorra felfűzött új Harry Potter-sorozatot.
Számkivetett tizenéves hősünk furcsa zajok nyomába ered a hátsó kertben – egy apró, ráncos űrlény helyett saját magát találja ott, pár évvel idősebben.
A szerelem nevében eddig a csillagokat volt szokás lehozni az égről, a jövőben ez is másként lesz.
Julian Fellowes amerikai válasza saját ragyogó brit családi sagájára, a Downton Abbey-re.
Amikor Sztupa és Troché elhevertek a Tisza-parton, a táj gyönyörű volt, és kurvára csíptek a szúnyogok. Ráadásul akkorák voltak, mint egy aszteroida.
A legbiztonságosabb eltűnni a tömegben – állítja A gyanú első évada, de nem valószínű, hogy ezt magukra is így értik az alkotók.
Raphaëlle (Valeria Bruni Tedeschi) nem akarja tudomásul venni, hogy házastársa, Julie (Marina Foïs) elhagyni készül őt. Minden módon akaszkodna narcisztikus rigolyáit tovább tűrni nem hajlandó párjára; egy őt érő banális, de egziszteciális következményekkel járó baleset (könyökét töri a grafikusnő) felettébb alkalmasnak látszik, hogy a természetes módon felébredő sajnálatot és együttérzést kihasználva visszahódítsa (de legalább még egy kicsit magához láncolja) szerelmét.
Ha egyszer végleg kilábalunk a pandémiából, valaki nyilván megírja majd a filmtörténetnek azt az alfejezetét, amelyik csak az ún. Covid-filmekkel foglalkozik.
