Ha a Magyar Narancsból akar megtudni valamit a Belvárosi Tanodáról, a keresgélés során egészen biztosan kiveri a szemét az online felületünk egyik híre 2017 júliusából: „Székre sincs pénze a nehéz helyzetű diákokon segítő Belvárosi Tanodának”.
November 9-én kezdődik a 18. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál. A fesztivál igazgatójával az absztrakt és aktivista filmekről, a félelem nélküli beszédről és a hosszú élet titkáról is beszélgettünk.
Amikor Sztupa és Troché a rókák után vetették magukat, nagy volt a kezdeti lelkesedés: sok utazás, mindenféle emberek, éjszakai műszak.
Igen szerencsétlenül végződik egy kis színházi társulat éjszakája, amikor a takarítónő hamarabb hazamegy, és magával viszi az öltöző kulcsát.
Operatőrből lett filmrendező, de amikor elhagyta Ceaușescu Romániáját, mindent újra kellett kezdenie. Ausztráliába települve oktatóként folytatta, most pedig új filmmel jelentkezett: az Éjjeli őrjáratot a héten mutatják be a mozik.
Kemény és kompetitív világ a balett-táncosoké, minden arabeszk mögött évtizednyi lemondás, vasfegyelem és elképesztő önsanyargatás áll – meg persze szex, szerelem és árulás, mert ezek valahogy a filmvásznon kéz a kézben járnak vele.
Amikor Sztupa és Troché döntő ellentéte felszínre került, egyikük számára sem tűnt váratlannak.
„Angliában most egy David Essex nevű, jó megjelenésű énekesért rajonganak a tizenévesek. Előadásmódja élettel teli, stílusa könnyed. Természetesen még csak a lehetősége van meg annak, hogy igazi énekes legyen” – nyilatkozta 1973-ban Jimmy Miller a Magyar Ifjúságnak.
Ma már egyetlen valamirevaló nem angol nyelvű film sem kerülheti el a hollywoodi remake rémét.
