Interjú

„A szakma megalázása”

Muhi András producer

Film

Az ezredforduló óta független producer, tíz évig vezette a hazai filmgyártás egyik legizgalmasabb műhelyét, az Inforg Stúdiót. Több mint 250 film fűződik a nevéhez. Tavaly három nagyjátékfilmjét mutatták be, ám legújabb terveit egy fillérrel sem támogatta a Nemzeti Filmintézet.

Magyar Narancs: Csuja László és Nemes Anna filmje, a Szelíd az első olyan magyar film, amelyet a Sundance Fesztiválon mutattak be, Bernáth Szilárd Larryjéről pedig azt írták, hogy „az utóbbi évek legerősebb filmes debütálása”. Ezeknek a filmeknek ön volt a producere, de ki adta rá a pénzt?

Muhi András: Magyarországon nem lehet állami finanszírozás nélkül filmet készíteni, a filmgyártásban semmiféle hagyománya nincs a mecenatúrának vagy a szponzorációnak. Ezért lényeges, hogy az aktuális kultúrpolitika mit gondol a filmről, a filmkultúráról, és nagyon nem mindegy, hogy milyen játékszabályok szerint osztja a rendelkezésre álló pénzt. Mindezt csak azért mondtam el, mert az említett két film forgatókönyvét, valamint még egyet – Madarász Isti decemberben bemutatott Átjáróházát – még az Andy Vajna-féle kurzus idején fejlesztettük. Vajna halála után, amikor felállt a Nemzeti Filmintézet döntőbizottsága Káel Csaba vezetésével – akit Orbán Viktor 2019. szeptember 1-jétől nevezett ki a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztosnak –, a döntőbizottság első ülésükön ők még e filmek gyártását támogatták. Vagyis formailag a Nemzeti Filmintézet (NFI) adott pénzt mindhárom nagyjátékfilmemre. De ma már elmondhatom, hogy elképesztő szerencsém volt nekem is és a rendezőknek is, mert akkor Káelék első ijedtükben nem érvényesítették a később nagyon gyorsan kialakított szörnyű támogatási gyakorlatukat. (Bővebben: Csak mi, Magyar Narancs, 2022. július 28.) Az NFI leg­első döntéseinél úgy jártak el, mintha Andy Vajna még élt volna, és ugyanazokból az embe­rek­ből állna a döntőbizottság.

MN: Gratulált önnek valaki az NFI-ből? Például a Szelíd nemzetközi sikere miatt?

MA: Nem. De nemcsak nekem nem, a rendezőknek vagy a stáb többi tagjának sem. Nem lepett meg túlságosan, hiszen az ilyesmi már a Vajna-korszakra sem volt jellemző. Azt a filmes párbeszédet, ami 2010-ig kifejezetten élő és konstruktív volt az akkori döntéshozó Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA), a Magyar Filmművészek Szövetsége (MFSZ) vezetőségével vagy a Filmes Ke­rekasztal tagjaival is, Vajna teljes mértékben elvágta, és ehhez tartja magát az NFI is. De nincs ebben semmi meglepő, ez is csak a jelenlegi hatalom gondolkodásmódját tükrözi vissza.

MN: A legfrissebb önnel kapcsolatos hír, hogy elnyerte az Árvai Jolán-díjat. Ezt a díjat 2003-tól eredetileg olyan filmes szakembereknek – elsőként Romwalter Béla fővilágosítónak – ítélték oda, akik nem részesülhetnek művészeti elismerésben. Milyen érzésekkel veszi át februárban a díjat?

MA: Nagyon örülök neki. A díjat hosszú ideig nem adták ki, most viszont úgy döntött az ezzel foglalkozó alapítvány, hogy a legjobb független producernek adja. Ez azért fontos, mert Árvai Jolán is producer volt, ráadásul az elsők között a rendszerváltás után, aki valóban producerként gondolkodott, és ilyen szellemben vezette a Magyar Televíziónál a Fiatal Művészek Stúdióját. Azért is fontos ez a díj a számomra, mert a teljes produceri mezőnyből elsőként választottak engem, ami hatalmas megtiszteltetés. Ráadásul tizenegy tagú zsűri döntött erről, és tudomásom szerint egyhangúan szavaztak rám.

MN: Kire mondhatják ma Magyarországon azt, hogy „független producer”?

MA: Az a helyzet, hogy nálunk minden producer egyszerre független is, meg nem is. A függetlenség inkább a szemléleti különbséget, a minőségre való törekvést jelentheti. Talán azért kaptam én a díjat, mert én nem vagyok „egyvágányú”, a játékfilmek mellett kísérleti és dokumentumfilmjeim is vannak, valamint kisfilmek és animációs munkák is. Mindemellett az Inforg Stúdió igazi tehetségkutató és tehetséggondozó műhelyként működött.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Nem vénnek való vidék

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.