Interjú

„A szakma megalázása”

Muhi András producer

Film

Az ezredforduló óta független producer, tíz évig vezette a hazai filmgyártás egyik legizgalmasabb műhelyét, az Inforg Stúdiót. Több mint 250 film fűződik a nevéhez. Tavaly három nagyjátékfilmjét mutatták be, ám legújabb terveit egy fillérrel sem támogatta a Nemzeti Filmintézet.

Magyar Narancs: Csuja László és Nemes Anna filmje, a Szelíd az első olyan magyar film, amelyet a Sundance Fesztiválon mutattak be, Bernáth Szilárd Larryjéről pedig azt írták, hogy „az utóbbi évek legerősebb filmes debütálása”. Ezeknek a filmeknek ön volt a producere, de ki adta rá a pénzt?

Muhi András: Magyarországon nem lehet állami finanszírozás nélkül filmet készíteni, a filmgyártásban semmiféle hagyománya nincs a mecenatúrának vagy a szponzorációnak. Ezért lényeges, hogy az aktuális kultúrpolitika mit gondol a filmről, a filmkultúráról, és nagyon nem mindegy, hogy milyen játékszabályok szerint osztja a rendelkezésre álló pénzt. Mindezt csak azért mondtam el, mert az említett két film forgatókönyvét, valamint még egyet – Madarász Isti decemberben bemutatott Átjáróházát – még az Andy Vajna-féle kurzus idején fejlesztettük. Vajna halála után, amikor felállt a Nemzeti Filmintézet döntőbizottsága Káel Csaba vezetésével – akit Orbán Viktor 2019. szeptember 1-jétől nevezett ki a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztosnak –, a döntőbizottság első ülésükön ők még e filmek gyártását támogatták. Vagyis formailag a Nemzeti Filmintézet (NFI) adott pénzt mindhárom nagyjátékfilmemre. De ma már elmondhatom, hogy elképesztő szerencsém volt nekem is és a rendezőknek is, mert akkor Káelék első ijedtükben nem érvényesítették a később nagyon gyorsan kialakított szörnyű támogatási gyakorlatukat. (Bővebben: Csak mi, Magyar Narancs, 2022. július 28.) Az NFI leg­első döntéseinél úgy jártak el, mintha Andy Vajna még élt volna, és ugyanazokból az embe­rek­ből állna a döntőbizottság.

MN: Gratulált önnek valaki az NFI-ből? Például a Szelíd nemzetközi sikere miatt?

MA: Nem. De nemcsak nekem nem, a rendezőknek vagy a stáb többi tagjának sem. Nem lepett meg túlságosan, hiszen az ilyesmi már a Vajna-korszakra sem volt jellemző. Azt a filmes párbeszédet, ami 2010-ig kifejezetten élő és konstruktív volt az akkori döntéshozó Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA), a Magyar Filmművészek Szövetsége (MFSZ) vezetőségével vagy a Filmes Ke­rekasztal tagjaival is, Vajna teljes mértékben elvágta, és ehhez tartja magát az NFI is. De nincs ebben semmi meglepő, ez is csak a jelenlegi hatalom gondolkodásmódját tükrözi vissza.

MN: A legfrissebb önnel kapcsolatos hír, hogy elnyerte az Árvai Jolán-díjat. Ezt a díjat 2003-tól eredetileg olyan filmes szakembereknek – elsőként Romwalter Béla fővilágosítónak – ítélték oda, akik nem részesülhetnek művészeti elismerésben. Milyen érzésekkel veszi át februárban a díjat?

MA: Nagyon örülök neki. A díjat hosszú ideig nem adták ki, most viszont úgy döntött az ezzel foglalkozó alapítvány, hogy a legjobb független producernek adja. Ez azért fontos, mert Árvai Jolán is producer volt, ráadásul az elsők között a rendszerváltás után, aki valóban producerként gondolkodott, és ilyen szellemben vezette a Magyar Televíziónál a Fiatal Művészek Stúdióját. Azért is fontos ez a díj a számomra, mert a teljes produceri mezőnyből elsőként választottak engem, ami hatalmas megtiszteltetés. Ráadásul tizenegy tagú zsűri döntött erről, és tudomásom szerint egyhangúan szavaztak rám.

MN: Kire mondhatják ma Magyarországon azt, hogy „független producer”?

MA: Az a helyzet, hogy nálunk minden producer egyszerre független is, meg nem is. A függetlenség inkább a szemléleti különbséget, a minőségre való törekvést jelentheti. Talán azért kaptam én a díjat, mert én nem vagyok „egyvágányú”, a játékfilmek mellett kísérleti és dokumentumfilmjeim is vannak, valamint kisfilmek és animációs munkák is. Mindemellett az Inforg Stúdió igazi tehetségkutató és tehetséggondozó műhelyként működött.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.