Visszhang: sorozat

Kaleidoszkóp

Visszhang

Nem ez az első alkalom, hogy a Netflix interaktív, nem lineáris befogadói élménnyel kísérletezik (lásd a nézői választásokon alapuló Black Mirror-epizódot, a Bandersnatch-et vagy Bear Grylls felnőtteknek szóló Dóra, a felfedező utánérzését, a You vs. Wildot).

De hála a bombasztikus PR-nak, minden új próbálkozás (amelyeket az előfizetői bázis apadása is fűt) világmegváltó narratív innovációnak hat. Ám a Kaleidoszkópnak sajnos nagyobb a füstje, mint a lángja.

A Netflix algoritmusa minden nézőnek véletlenszerűen választja ki a színekről elnevezett epizódok sorrendjét, amelynek engedelmeskedhetünk, de kis netes kutatás után könnyen megtalálhatjuk a logikus sorrendet is. Ezt követve már jelentősen csökken a sorozat kezdeti varázsa; nem kapunk mást, mint egy korrekt, logikai bukfenceket így-úgy leplező rablásos-megbosszulós filmet. A legnagyobb baj, hogy a forgatókönyv is olyan, mintha egy algoritmus generálta volna. A régi társa/cimborája által átejtett, börtönben sínylődő Leo Pap (a sorozat szinte egyetlen fénypontjaként Giancarlo Esposito) verbuvál szupercsapatot, hogy elárulóját (az enerváltan gonoszkodó Rufus Sewellt) kivetkőztesse mesés vagyonából és hírnevéből. Lépten-nyomon déjà vu érzésünk támad, visszaköszönnek az Ocean-filmek, A nagy pénzrablás, a Szemtől szemben, a Kutyaszorítóban, Guy Ritchie filmjei. A Kaleidoszkópnak nincsen saját fazonja, mindig mások hangján szólal meg. Második ránézésre már a random sorrend sem tesz hozzá az élményhez. Az őszinte középszerrel jobban jártunk volna.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.