Film

A Síró játék, a Michael Collins, az Egy kapcsolat vége, a Mona Lisa, a Gyilkos álmok és A Borgiák c. tévésorozat rendezője csaknem húsz évvel az Interjú a vámpírral után újabb vérszívós filmmel, a Byzantiummal jelentkezett. A Torontói Filmfesztiválon beszéltünk vele.

Paul Weitz filmjével az a baj, hogy túl sok pozitívum van benne ahhoz, hogy utáljuk, viszont mégsem elegendő ahhoz, hogy szeretni tudjuk.

Van valami bosszantó abban, ha nem lehet egy gyors legyintéssel elintézni Michael Bayt és friss dolgozatát.

Önként vállalt erdei magányában csak egy medve poroszkál a népszerű mutáns közelében, ám nem sokáig teszi: egy mérgezett nyílhegy hamar véget vet a medve-mutáns barátságnak.

Van valami a francia filmekben, ami már az első kockától oly jellegzetesen "francia filmes", hogy például a közhelyessége sem zavaró túlságosan.

Az persze jópofa, hogy a francia film két korosodó kiválósága, a sármos Lambert Wilson és a karót nyelt polgárok avatott szakértője, Fabrice Luchini szerepeket cserélve próbálják A mizantrópot - felváltva Alceste és Philinte a két sztár -, s közben, ha nem is rettentően mély, de kulturális utalásokban gazdag, a színészet mibenlétéről már-már vallomásszámba menő észrevételeket tesznek.

A hazai mozikban is látható a Before-trilógia harmadik része, a Mielőtt éjfélt üt az óra - Berlinben találkoztunk az alkotójával.

Artmozik digitalizációját segítő pályázatot hirdetett augusztus 12-én az Emberi Erőforrások Minisztériuma, amely minden valószínűség szerint – a legtöbb helyen természetesen kormánypárti – az önkormányzatok által fenntartott moziknak kedvez.

Véget ért a 19. Szarajevói Filmfesztivál. Gyorsmérleg.

A Drive-ért Cannes-ban mennybe menesztették, következő filmjéért ugyanitt kifütyülték. A Csak Isten bocsáthat meg most megy a pesti mozikban - a dán rendezővel telefonon diskuráltunk.