tévésmaci

Medvetanya

  • tévésmaci
  • 2022. június 8.

Film

Amikor Sztupa és Troché a kikötőben keresték Ómafát, csak Sztupának volt módszere, Troché az intuícióira hagyatkozott. Sztupa módszere elsőre roppant egyszerűnek tűnt, tűvé kell tenni mindent, méghozzá sietősen. Bár a sietés mint metodikai elem azért ébresztett némi kételyt.

A módszeres keresés általában alapos, azt nem lehet kutyafuttában végezni. Sztupa viszont úgy volt vele, hogy amin nem akad meg a szemed, az nincs is. Ómafán különösen megakadhat az ember szeme, legyen privátim akármennyire hétköznapi figura is. Mindez persze nem jelentette azt, hogy Sztupa nem végezte lelkiismeretesen a feladatát. Végigtrappolt a rakpart mindkét oldalán, ki a mólókra, majd vissza és egészen előre, a világítótoronyig. Útja során, volt is az bármennyire sietős, meg-megállt, és szóba elegyedett a kikötői népséggel. Nem direkt érdeklődött, hogy „hé, te, nem láttad Ómafát, kétszárú nadrágban jár és a füle közé szorult a feje”, vagy valami ilyesmi, hanem inkább hátulról támadott. Ej, mi a rosseb történik odakünn, a révkalauznál? – kérdezte például egy triciklijével a külső fertályok felől kacsázó pacáktól, aki el is mesélte szépen, hogy mit tapasztalt, de arra vetődött idegenről nem tett említést. Történetének összes szereplőjét régi ismerősök esetében használatos hangsúlyokkal idézte fel, mintha csupa öreg bútordarabról beszélne. Sztupa viszont elég biztos volt abban, hogy Ómafa nem képezi szerves részét a kikötő flórájának és faunájának, s mint ilyen, pontosabban, mint nem ilyen nagyon is feltűnne minden idevalósinak, például ennek a triciklistának, akinek konkrétan egy kisebb haltartály volt applikálva a háromkerekűjére.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.