tévésmaci

Medvetanya

  • tévésmaci
  • 2022. június 8.

Film

Amikor Sztupa és Troché a kikötőben keresték Ómafát, csak Sztupának volt módszere, Troché az intuícióira hagyatkozott. Sztupa módszere elsőre roppant egyszerűnek tűnt, tűvé kell tenni mindent, méghozzá sietősen. Bár a sietés mint metodikai elem azért ébresztett némi kételyt.

A módszeres keresés általában alapos, azt nem lehet kutyafuttában végezni. Sztupa viszont úgy volt vele, hogy amin nem akad meg a szemed, az nincs is. Ómafán különösen megakadhat az ember szeme, legyen privátim akármennyire hétköznapi figura is. Mindez persze nem jelentette azt, hogy Sztupa nem végezte lelkiismeretesen a feladatát. Végigtrappolt a rakpart mindkét oldalán, ki a mólókra, majd vissza és egészen előre, a világítótoronyig. Útja során, volt is az bármennyire sietős, meg-megállt, és szóba elegyedett a kikötői népséggel. Nem direkt érdeklődött, hogy „hé, te, nem láttad Ómafát, kétszárú nadrágban jár és a füle közé szorult a feje”, vagy valami ilyesmi, hanem inkább hátulról támadott. Ej, mi a rosseb történik odakünn, a révkalauznál? – kérdezte például egy triciklijével a külső fertályok felől kacsázó pacáktól, aki el is mesélte szépen, hogy mit tapasztalt, de arra vetődött idegenről nem tett említést. Történetének összes szereplőjét régi ismerősök esetében használatos hangsúlyokkal idézte fel, mintha csupa öreg bútordarabról beszélne. Sztupa viszont elég biztos volt abban, hogy Ómafa nem képezi szerves részét a kikötő flórájának és faunájának, s mint ilyen, pontosabban, mint nem ilyen nagyon is feltűnne minden idevalósinak, például ennek a triciklistának, akinek konkrétan egy kisebb haltartály volt applikálva a háromkerekűjére.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."